A Kerepesi úti temető. I. - Budapesti Negyed 24. (1999. nyár)

A Kerepesi úti temető másfél évszázada

család Budáról áttelepített sírját. Kiemelt védelmet kapott a falak mellett megmaradt néhány vasszerkezetű mauzóleum (egy közülük mára mégis eltűnt a temetőből, és a többi is rendkívül rossz állapotban van). A Kerepesi úti temető volt az egyik fő kutatási témája 1978-79-ben az ELTE Művészettörténeti Tanszékén annak a Németh Lajos vezette szemináriumnak is, melynek célja a budapesti temetők sírjainak dokumentatív feldolgozása volt. A végső rendezési terv kivitelezése elkezdődött, de máig sem fejeződött be. A hetvenes évek közepétől egyre csökkent a támogatás, és a munkák végül elakadtak, mert az anyagi fedezet már csak az addig rendbe tett terület fenntartására volt elég. A sorra nem került parcellákat lassan belepte a szinte áthatolhatatlan bozót, egyre gyakoribbá váltak a fosztogatások, és a hivatalosan Nemzeti Pantheonként számon tartott temető nagy része mindinkább csak vegetált. 19. A felszámolástól megmenekült neves sírok további sorsával, a temetőn belüli átcsoportosításokkal kapcsolatban különféle tervek születtek. Szerencsére nem valósult meg az az elképzelés, hogy a neves halottakat foglalkozási ágak szerint kell különválasztani, és így kialakítani például tudós-, színész- vagy sportolóparcellákat. Ezt az extrém tervet még papíron sem könnyű megvalósítani, hiszen sok jeles személy egynél több tevékenységi ágban is kimagasló teljesítményt nyújtott. Ennek ellenérc a terv 5<i Magyarország műemlékjegyzéke, Bp.: Építésügyi Tájékoztatási Központ, 1976:68-69. old. kiötlői különféle kategóriák szerint el is végezték az összesítést, és olyasféle eredményekrejutottak, hogy a Kerepesi úti temetőben százhuszonhárom író nyugszik, de csak ötven újságíró, a tudósok száma nyolcvan, a politikusoké pedig mindössze negyvenhat. 1974-ben Baja városa azzal a kéréssel fordult Budapesthez, hogy szeretnék újonnan megnyitott temetőjükbe áttemettetni Türr Istvánnak és Tóth Kálmánnak, a város nagy szülötteinek hamvait. A Fővárosi Tanács végül azért nem járult hozzá az exhumáláshoz, hogy ezzel ne teremtsen precedenst, és ne akarja minden település elvitetni a Kerepesi úti temetőből a maga nagyjait. (Ugyanakkor más városok vezetése azon aggodalmának adott hangot, hogy a Nemzeti Sírkert kialakításának részeként majd a vidéken nyugvó jeles személyeket is Budapestre fogják áttemetni). Egy 1975-ös terv ismét Vörösmarty Mihály, valamint Arany János és Erkel Ferenc áttemetését tűzte ki célul (a 28. parcellába kerültek volna). Ez éppen úgy nem valósult meg, mint az az elképzelés, hogy a magyar jakobinusok a Kossuth-mauzóleummal szemben, vagy annak a Károlyi-mauzóleummal ellentétes oldalán kapjanak új sírhelyet. Létrejöttek viszont az úgynevezett Pantheon-parcellák: a fel nem számolt, de áttelepített neves sírok összegyűjtésére szolgáló területek. Ezek kialakításakor mindig tényleges áttemetésekről volt szó, tehát a síremlékkel együtt költöztek új helyre az exhumált hamvak is. Több ilyen területet is elkezdtek kialakítani, de végül a 34. par-