Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

gyűjtötte kötetbe A Hét-ben megjelente­tett részeket. S ami még ennél is megle­pőbb: a Budapestet bemutató regénysoro­zat folytatását is felfüggesztette! Rejtély, hogy miért. Lehet, hogy egy­szerűen csupán elment a kedve a folyta­tástól. Talán éppen azért, mert amikor saj­tó alá rendezhette volna a Szanaszéjjel összegyűjtött folytatásait, kiderült, hogy Bródy Sándor Új erkölcsök cikluscím alatt kívánja kiadni válogatott műveit. Kóbor ebben az esetben valószínűleg sem azt nem akarta, hogy utánzással vádolhassák, sem azt, hogy versenyezni kelljen Bródy tekintélyével és ciklusnyi regénytermésé­vel. Új Budapest-regénnyel két esztendő múltán jelentkezett Kóbor Tamás. Az élet ára azt a felismerést példázza, amit Ham­vas Béla jóval később úgy fogalmazott meg magának, hogy „valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar be­szennyeződni, de akkor az életről kényte­len lemondani". 48 Erre kell rájönnie a re­gény hősnőjének is, aki egyre inkább úgy érzi, hogy rajta élősködő családjának ő ugyanazt jelenti, minta szegény embernek „az egyetlen tehénkéje". Bürgerék ugyan­is színésznőnek taníttatták lányukat, és amikor Helén valóban elindul a csillagok felé, a família minden tagja felismeri, hogy eljött az ő ideje. Valósággal kizsigerelik a lányt, aki a szüleivel szembeni hála és a testvérei iránti szeretet miatt képtelen le­rázni magáról önző pereputtyát. Ezek pe­dig, a hozzájuk csapódó idegenekkel együtt, a végsőkig kiélvezik az ölükbe pottyant szerencsét. Az élet ára című regény a félbehagyott ciklus folytatásának tekinthető. Kóbor Ta­más is így gondolhatta, mert amikor 1930­ban sajtó alá rendezte válogatott műveit, a Budapest és a Ki a ghettóból közé sorolva je­lentette meg. Nyilván nem véletlenül, hi­szen A tisztesség ?i evében, A csillagok felé és a Budapest mán Az élet ára is arról szól, hogy a magyar fővárosban a becsület nem jó üz­let, csakhogy aki emiatt lemond róla, mér­hetetlen árat fizethet érte itt, „Kis-Azsiá­ban", ahol „pusztul minden érték, és csak a kukorica terem bőven a disznók számá­ra". Ezt kívánja bemutatni Kóbor Tamás ebben a tragikus végű regényében is, ame­lyet a műhelygond, vagyis a kényes és szo­morú téma megírásának nehézségén való vissza-visszatérő töprengés poétikailag is különlegessé tesz a magyar irodalomban. Ismét évek telnek el, amíg a sorozatba illeszthető kötettel jelentkezik Kóbor Ta­más. Voltaképpen már az 1909-ben kiadott elbeszélésgyűjtemény, a Munka is ide so­rolható. De a kétségtelen folytatást a folyó­iratban maradt Szanaszéjjel könyv alakban történő megjelentetése jelenti. Nemcsak új címet adott neki, hanem grammatikailag és stilisztikailag is finomított a szövegén, sőt, megírta a folytatását is. A Ki a ghettóból és a Hamupipőke Őnagysága egyszerre je­lent meg 1910 karácsonyán két-két díszes kötetben. E két könyv lett Kóbor Tamás életének talán legnagyobb irodalmi sikere. (A sajtó alá rendezést és a folytatást min­48. Hamvas Béla: Direkt morál és rossz lelkiismeret. In: Hamvas Béla: Patmosz. I. Bp., 1992.9-65. old. S.a.r.: Dúl Antal.

Next

/
Thumbnails
Contents