Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

tialitását ismertem meg. Gyűlölöm őket, mert a rabszolgájuk vagyok, mert becstelen vagyok az ő lelketlenségük révén". A regény hősnőjét ugyanis egy orvostanhallgató elcsábította, amikor az az éhezéstől teljesen legyengült. A férfi enni adott neki, aztán kihasználta, hogy a lány képtelen védekezni. Flóra, hogy saját maga számára is bebizonyíthassa, ennek nem törvényszerűen kellett volna így történnie, az utcán felkarol egy éhező csavargót, és segít rajta. Azonban amint teheti, ez a férfi is kihasználja és becsapja, szemléletesen példázva Kóbor Tamás azon véleményét, miszerint „az emberek nem azonosak a világnak mutatott mivoltukkal". Aki pedig nem ilyen, mint/l tisztesség nevében filantróp kokottja, könnyen áldozatul eshet saját naivitásának és jóhiszeműségének. A következő esztendőben az író folytatta a nőket fenyegető prostitűciós csapdák bemutatását, mégpedig/l csillagok felé című „kiválóan jeles színészregény"-ben, ahogyan a művet Juhász Gyula emlegette.

45 Kóbor Tamás ebben az ugyancsak előtanulmánynak tekinthető könyvben azt az általa is oly sokszor hangoztatott budapesti visszásságot járja körül a „hurokba lépéstől" a végzetes „vergődésig", amely a színésznők lazább erkölcsének elfogadottságában rejlik. (Ez az a kérdés, amely később majd Krúdyt is annyira foglalkoztatja.) Kóbor Tamás szerint valóságos leánykereskedelem folyik Magyarországon, amelynek jelentős mértékben a színházak biztosítják a legalitást. „Hihetetlen — állapítja meg 45.

Jim [Juhász Gyula]: A művésznő szeret. Szabadság, 1908. március 1. In: iuhász Gyula Összes Művei V. Bp., 1968. 170. old. S.a.r.: Grezsa Ferenc és Ilia Mihály. egyik cikkében —, hogy a modern fölfogásban mekkora a hebehurgya képmutatás. (...) A művészet iránt való érdeklődés ürügye alatt a polgári erkölcs pornográfiája valóságos kultuszt csinál a művésznő pikáns, viselt dolgaiból, és esze ágában sincs életében elriasztani őt a morális felháborodással."

46 Haláluk után azonban kígyót-békát kiabálnak e szerencsétlenekre mint romlott nőszemélyekre és a társadalom gyógyíthatatlan fekélyeire. Kóbor Tamás szerint a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy nagyon könnyű erre az útra lépni, amelyről — hiszen a Művészetről van szó! — kezdetben azt hiszik az elegáns ruhák, a zajos élet és a biztos siker után vágyakozó, tapasztalatlan lányok, hogy a felemelkedésüket hozza el, és csak későn veszik észre, hogy valójában lejtőn járnak, amely szakadékhoz vezet. A csillagok felé művésznői ambíciókat dédelgető hősének és családjának keserűen kell tudomásul vennie mindezt. De Öringer Rizának még szerencséje van, mert biztos családi háttér áll mögötte, számára van visszaút, vagyis még a bukás véglegessége előtt kiszállhat a többség számára kérlelhetetlenül bezáruló ördögi körből. ("salad nélkül a nők, főként a középosztály azon hölgyei, akiknek az apa, vagyis a kereső családfő korai halála miatt széthullanak c létfontosságú kötelékei, különösen nagy veszélybe kerülnek. Mindenekelőtt azért, mert arra kényszerülnek — magukra vállalva a családfenntartó szerepét—, hogy dolgozni menjenek. Ám a nekik fizetet bér 46. K. T. [Kóbor Tamás] : Jenny Gross. A hét, 1904. június 12. 373-374. old.