Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

alacsony, a helyzetük pedig kényes a férfi főnökök és kollégák között. Ilyenkor aztán az önállóságot meg a lényegesen nagyobb anyagi és társadalmi megbecsülést ígérő színészi vagy énekesi pálya könnyen elcsábíthatja e szerencsétleneket. Helyzetükön az sem segít, hogy a munkahely-változtatást ők is a családjukért hozott áldozattal magyarázzák, miként azok, akik közülük az utcára kerülnek. A Magdolna, A Tavasz, és a Szabad munka című elbeszélés éppen úgy szemlélteti, hogy a századfordulón Kóbor Tamást mennyire foglalkoztatta ez a megoldhatatlannak tűnő probléma, mint a Budapest, „a ciklus első regénye". Ez a könyv 1900-ban a karácsonyi könyvvásár egyik szenzációja volt. Az író immáron egy évtizedes pályáját figyelemmel kísérők előtt nyilvánvalóvá vált: Kóbor Tamás, az előző esztendők tapasztalatain okulva, hozzákezdett, hogy példaképeihez hasonló regényciklusban ábrázolja kora Budapestjét. A tervezett sorozat első regényének Nana-szerű hősét Dermák Évának hívják. Édesapjuk halála után neki kell eltartania az egykor jobb időket látott — és így a szegénységbe beletörődni nem tudó és nem is akaró — családját. Rövidesen kokott lesz, egy államtitkár szeretője. Miután ez váratlanul megnősül, Éva rádöbben, hogy bukott nőnek számít, akinek gyakorlatilag semmi esélye rá, hogy olyan családot alapítson, amilyet elképzelt magának. Előbb bosszút áll hűtlen szeretőjén, majd elszerződik színésznőnek. A regény végén az író sejteti, hogy hősnőjének további sorsa nyilván a teljes elzüllés. A kritika és főleg a közönség viharos lelkesedéssel fogadta a magyar irodalomban első, kimondottan is Budapest-ciklus bevezető darabját. Olvasói igazolódni látták addigi sejtéseiket, miszerint Kóbor lenne a „magyar Zola", és korábbi írásai csak előtanulmányok voltak a leendő sorozathoz, amelyben „a budapesti töredékek után a magyar főváros egyetemes biológiáját írja".

47 A kedvező fogadtatás nyomán Kóbor Tamás azonnal hozzákezdett „A Budapest második részé"-hez; a Szeinaszéjjel-i először ugyancsak A Hét közölte folytatásokban, mégpedig 1901 első felében. Középpontjában a Szerecsen utcában élő Stadler család küzdelmes proletársorsa áll, ahogyan azt az elbeszélő kisfiúként megélte. Ám a regénynek valójában nem Stadler Misi a főhőse, bármennyire is az ő szemével láttatja az eseményeket az író, hanem édesapja, az öreg bádogos, aki kétségbeesett igyekezettel küzd a régit mindenestül felfalni látszó új világ ellen. Kisiparos, akinek a gyári tömegtermelés munkanélküliséget idéző rémével kell szembenéznie, hívő és becsületes zsidó ember, amikor e tulajdonságokat még a környezetében élők is egyre kevésbé értékelik a gyorsan változó viszonyok között. Kisemberként a hétköznapok hőse, aki az új, kapitalizálódó világnak egyszerre teremtője és vesztese. Amennyire teheti, iskolába járatja gyermekeit, hogy számukra lehetővé váljon a kitörés a gettóból. Sziszifuszi küzdelmét a terézvárosi szegénység apró47. S. E. [Salgó Ernő]: Budapest. A Hét, 1901. január 27. 61-62. old.