Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

mas-e a keresésnek és tévelygésnek szenvedélyen alapuló káosza arra, hogy az új Magyarországnak állandó fundamentumot vessen? Az egész világ minden háború utáni gondolata, alakulata ideiglenes, arra [van] hivatva, hogy minél hamarabb múljék el s adjon helyet a konstrukciók után a fejlődésnek. Eszmék és programok születtek a háború alatt, domináltak a háború utolsó fázisán — hol vannak már ezek? Minden teória, minden alkotás, mely merev befejezettséggel akar a háborús romok között mozgó életek fölé helyezkedni, földűl az alatta, a fejlődés erejével alakuló törekvések földrengése miatt. Mi, éppen mi magyarok találtuk volna meg a biztos, megbízható állandó elhelyezkedést, mi, legtépettebb, legképtelenebb, legkétségbeesettebb nemzete a világnak? Es ez lenne a minden magyart egyetlen erőbe összefoglaló eszme, a magyarság sziklavára, melybe az ősi nemzet visszavonul, hogy ott [erőt] 95 • gyűjtsön, mikor bontatlanul és csüggedten nem találják hónukat e hazában a legjobbjaink, a legmagyarabbjaink? Mikor egy Apponyi Albert fölöslegesnek érzi magát, és egy Rákosi Jenő, az újságíró-művészetnek ez a legsovénebb mestere elszigetelten, egymagában kénytelen küzdeni — a magyarsággal szemben?

9 Jó emberek, gondoljanak arra: senkinek sincs joga a meggyőződéséhez, ha saját magán kívül valamit kockáztat a haza javaiból. Nem olyan korban élünk, amikor a téves politika megbukik s egyszerűen átadja helyét egy másiknak. A téves politikának irtózatos a számadása, amikor az elszámolásnál hullákat ad át, ahol elevenek voltak és romokat, holott ő még kész épületeket kapott a kezéhez. Nem szabad tévedni! Nem érzik-e ennek a jelszónak irtózatos jelentőségét s lelkiismeretbe markoló komorságát? Megtartani mindent, ami még van, emberben és javakban, képességekben és ambíciókban egyaránt, rendet teremteni, ismét állammá szervezni a kereteiből kiforradalmasodott nemzetet — ezt meg kell csinálnia akárkinek, máshoz joga pedig nincs senkinek. Ez a ma feladata, és hinni a magyar nemzet életképességében és nem riadni vissza az ismeretlen jövőtől, ez ma a magyar nemzet szükséges etikája. Akárki vállalkozik erre, köteles a sikerre. S akárki közeledik a sikerhez, azt a nemzetnek osztatlanul vezéreként, halványaként követnie kell. S nincs az a vezér, xerxes-i hadsereggel 95. Az első közléskor ehelyett még az olvasható, hogy „hontalanul"! (In: Az Újság, 1919. október 12.1-2. old.) 96. Gróf Apponyi Albert (1846-1933) a magyar békedelegáció vezetője volt 1920-ban. Később Magyarország meghatalmazott képviselője a Népszövetségben. Rákosi Jenő (1842-1929) író, újságíró és politikus, aki Trianon után a revizionista mozgalom egyik fő támogatója Magyarországon. A Budapesti Híriap főszerkesztőjeként a korszak egyik, konzervatívnak mondott irodalmi vezére, aki hevesen támadta Adyt és követőit. A húszas években fellépett az antiszemitizmussal szemben.