Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

ezzel destruktív működést fejtettünk volna ki. Nem vállalom ezt bűnnek és a sajtó részére nem vindikálom érdemnek. Egyszerűen itt is áll, hogy a sajtó munkásai túlnyomórészt zsidók, de a sajtót éppenséggel nem zsidók dirigálták, hanem zsidó munkásaival megint csak a politikai vezérek rendelkezésére álltak, s ezek, bármilyen párton, nem voltak zsidók és nem kergettek zsidó célokat. Be kell fejeznem e pontnál fejtegetésemet, de nem tehetem anélkül a megjegyzés nélkül: nem zsidó bűnöket akarok rákenni a nem zsidó tényezőkre, csak azt akarom vitatni, hogy a zsidó befolyás nem olyan nagy, mint hiszik, s ahol megvan, nem az úré, hanem a komornyiké. A zsidó destrukció Őszintén bevallom, nincs bennem az a nyugodtság, amelyet írásomra erőltetni akarok. Nem vagyok újonc a publicisztikában, s tudom, hogy a politikai ellenfél elereszt mindent a füle mellett, ami meggyőző lehet és rácsap azokra a részletekre, amelyeket gyönge pontoknak talál. Istenem, és én nem vitát akarok, s nem dialektikai győzelmet, én minden idegrostomban érzem az idők súlyát s tudom, hogy idebent senki sem arathat diadalt a másikon anélkül, hogy a legyőzöttel a nemzetnek egy értékes tartalékát nem semmisítette volna meg. Fia vagyok magyar hazámnak s nem engedem magamat megfosztani tőle. De most nem a zsidókról van szó, akiket támadnak, hanem a nemzetről, mely ne nélkülözzön a súlyos megpróbáltatás idején senkit, akit fölhasználni tudna. Ne nézzük tehát ellenséges szemmel a zsidók közgazdasági szereplését, mert ma, amikor minden közgazdaság, erre kell támaszkodni, akármiképpen vélekedjünk is róla. Közgazdasági szervezetünk több évtizedes természetes fejlődése alapján is gyönge a rá váró terhekhez mérten — lehet-e hasznot várni tőle, ha most éreztetik felekezeti voltát? Még ha bolsevista alapon el is szednék a zsidó kéztől minden tőkéjét, a régi gyakorlatot, a nagy tapasztalatot, szakértelmet s a teremtett kötelékeket a világpiaccal, az ezeken nyugvó bizalmat nem lehet a tőkével együtt kisajátítani. Nem lehet hirtelen átvenni az Ullmannok és Krausz Simonok, a Weisz Manfrédek és más nagyiparosok hivatását Ullmannok, Krausz Simonok és Weisz Manfrédek nélkül. S nem lehet őket meg sem tartani teljes munkaképességükben s munkájuk hatékonyságával, ha mint mentesített kivételek élnének a sárga foltos zsidóság közepette. A zsidó közgazdasági túlsúly a zsidók számára gettószerűen állt elő azzal, hogy ez az ágazat derogált a nem zsidó társadalomnak. A zsidóknak a gettó megszüntetését jelentené, ha