Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

Rosszul látjuk tehát, hogy minden zsidókézben van. Voltaképpen zsidókézben csak az van, ami mint negatívum az ország munkaköréből megmaradt. Megmaradt a közgazdasági tér, melyet mind ez ideig lenéztek, úrnak valónak nem ismertek el. Megmaradtak a lateiner-pályák, amennyiben nem állami hivatalt jelentenek. Az ügyvédség, az orvoskodás, a tanítás, a sajtó és az irodalom. Itt azután a megtévesztő látszatoknak egész raja röppen föl. Áll a tétel, hogy a zsidóság a közgazdasági erejével hat azokon a területeken, amelyeken láthatóan nem szerepel. A zsidó pénz érezhető a politikában is. Ez kétségtelen tény, de nem mint vezető, hanem mint szolgáló. A tőke, természete szerint kormánypárti, kivéve a bolseviki kormányt, mely megöli. De mindig kormánypárti lévén, sohasem tudott kormányt állítani, mindig csak rendelkezésérc állani. Ez a tőke politikai természete, akár zsidó a tulajdonosa, akár nem. Ám szolgálván minden kormányt, mindig magyar kormányt szolgált, akár Tisza Kálmánnak hívták, akár Kossuth Ferencnek, vagy Tisza Istvánnak. Nem mondom: Károlyi Mihálynak, mert nyilvánvaló, hogy egy Szende-féle pénzügyi politika, mely első percétől fogva a tőketaposásra készülődött, valami nagy kormánybarátságra nem indíthatta 92 • • • a tőkéseket . A tőke szolgálta a politikákat, de nem irányította, s ez a szervilizmus hazafiatlannak csak akkor volna mondható, ha a kormányok sorában hazafiatlan kormányt ismerünk cl. Maradna e tekintetben a korrupció, mely határozottan meg is van. Nálunk is, ahol a tőke zsidó és másutt is, ahol a tőke nem zsidó. Itt a tőke természetrajza érvényesül. S ha a korrupció kiirtása válik problémává, akkor abban a korrumpáló és a korrumpált egy kosárba kerül. Minden ilyfajta leleplezésnél a magyar közvélemény és a támadó ellenzék valóban ebből is indult ki, és senki nem szánta, mint a tőkés korrupció áldozatát, a kormányokat, hanem vehemensül támadta őket. A tőkebefolyás a politikában inkább szervilizmus, mint dirigáló. Ugyanez áll mindenre, ahol zsidó túlbefolyásról lehet szó. A zsidó tanító — a múltban ezt szemére is vetették — kötelességének tartotta duplán sovinisztának lenni, mint keresztény kartársa. Volt idő, mikor a most zsidónak nevezett sajtót háborús uszító sajtónak bélyegezték meg. Istenem, a haza szent nevében lelkesíteni a haza gyermekeit hazaszeretetre! Ebből a bűnből bőven kivettem én is a részemet, mások is, és nem gondoltuk, hogy 92. Szende Pál (1879-1934) közgazdász, szociológus és jogász, aki többek között az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés főtitkára és a Radikális Párt alelnöke is volt. Jászi Oszkár belső köréhez tartozott. 1918/19 fordulóján előbb pénzügyi államtitkárrá, majd pénzügyminiszterré nevezték ki. 1919 májusában Bécsbe menekül, ahonnan Párizsba, később Csehszlovákiába költözik.