Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

A zsidó befolyás Hadd fűzzek néhány reflexiót a Károlyi Imre gróféi mellé. Nem hiszem, hogy ellentmondanom kellene felfogásának, mikor egyes állításait a magam felfogásával világítom meg. Zsidókérdésnek akceptálom a tételt, noha azt vallom: csak magyar kérdés van. Sohasem tehettük, most legkevésbé, hogy az életnek akármilyen felvetődő problémáját más szempontból és érdekkörből oldjuk meg, mint a magyarság érdekéből. Az antiszemitizmus most valóban mindenen uralkodó hangulat, melyet a bolsevizmus váltott ki, s a nehéz megélhetés réme táplál fel bizonyos politikai elvvé. Nem fakad sem a magyar lélekből, sem a keresztény világnézetből. Ezért vélem, hogy nem zsidókérdés, melyet a zsidók helyzetének megváltoztatásával kellene megoldani, elismerve ezzel, hogy a zsidóknak különleges állás dukál, vagy lerontásukkal dokumentálva véle, hogy a bolsevizmus lenyomása után Van egy harmadik momentuma is az antiszemitizmusnak, mely az ellenzői között is érvényesül. Ez az optikai csalódás. Valóban úgy látszik, mintha a zsidóságnak aránytalanul nagyobb befolyása volna, mint megilleti. Mintha ez a befolyás közgazdasági eszközökkel kiterjedne minden térre, még olyanra is, ahol semmi befolyás nem illeti meg. S végül, mintha a sajtó zsidó volta táplálná azokat a destruktív irányzatokat, amelyek a magyarságnak annyi bajt s most végzetes katasztrófát okoztak, s megmételyeznék a magyar tiszta erkölcsöket. Egészen röviden és nyugodtan akarom ezeket a látszatokat megvilágítani. Nem látszat, hanem valóság: a zsidóság közgazdasági jelentősége. Emellett azonban tény, hogy a nemzet sorsára leginkább döntő befolyások éppenséggel zsidómentesek. Nem mondható, ugyebár, hogy akár a kormányon, akár a törvényhozásban a zsidó elem túltengene. Nem mondható, hogy a katonaságban, tisztikarban és hadvezetőségben a zsidóknak valamely számbavehető részvétele volna konstatálható. A diplomáciáról ez fokozott mértékben áll. Minisztériumokban, állami hivatalokban, municipiális és megyei közigazgatás és igazságszolgáltatás ugyancsak nem mondható zsidókkal telítetteknek. Még a vasúti üzem sem. S tudvalevő, hogy e fontos ágazatoknak ez a zsidómentes volta nem a zsidókon múlt, hanem érthető állandó kormányzati elv következménye, mely az igazán vezető polcokat és foglalkozásokat a történeti osztályoknak akarta rezerválni. 91. Ezt a részt minden bizonnyal a cenzúra törölte — már az első közléskor is. A négyrészes írás eredetileg Az Újságban jelent meg, 1919. október 9. és 12. között.