Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

muzsikálni. Pedig ritmus, harmónia, szinkópa megmaradt. Mégis elviselhetetlen badarság. A proletár beköltözhetik a palota szalonjába, szalonnak az többé meg nem marad. A hercegnőt be lehet telepíteni a tehénistállóba, de istálló ez sem marad. A proletár a szalonba beviszi a maga primitív tisztasági érzékét és elrondítja. A hercegnő beviszi az istállóba a maga kifinomodottságát és tisztává teszi. Ez a kultúra. A proletár betelepedhetik egy Dohnányi-koncertba, de amit Dohnányi neki nyújt, nem az, amit a muzikálisan nevelt burzsoá benne kap.

6 A katonabanda indulója mégiscsak sokkal szebb. A kultúrát el lehet venni a burzsoától, de nem lehet odaadni a proletárnak. Hiába megy érte, tölt meg minden helyiséget. Megtölti úgy, hogy a mozit, az orfeumot szívesebben, mint az operát és a hangversenytermet. Azaz, nem. Az operát és a hangversenytermet is szívesen, csakhogy rétegezetten. Azok a szegény emberek keresik fel, akik eddig is hozzájutottak. Akik telítve vannak burzsoá kultúrával: az iskolavégzettek, a burzsoá kultúrán neveltek. Ezeknek több kényelem jut, de nem több kultúra. Akinek már van, annak eddig is volt. Akinek nem volt, ezentúl sem kell. Ez utóbbi is megtölt mindent. A fellendült kultúra teszi? Dehogy. A fehérpénz, egyáltalán a pénz. Eleimet, ruhát nem kap, összegyűjteni antikommunisztikus, hát arra adják ki, amire lehet. Vesz jegyeket és leül előadásokat, ahogy fiákerezik. S a fiáker is mennyire lerondult! S az autó, ez a kultúrkényelmi virág — amióta népbiztosi kézbe került, azóta sem mosták. S a színház, mulatóhely? Undor. A plakátokon olvasom, hogy ezentúl a tisztaság is a proletáré. Nem tény, hanem óhajtás. Szeretnék, ha úgy lenne, de nincs úgy. A proletárnak nem kell a burzsoá tisztaság, mert munkával jár, melyet neki senki meg nem fizet. Tehát nem való a kultúra a népnek? Dehogynem. Csak nem lehet rárakni, mint a vörös színt. Május elseje lehetett vörös kívül. A királyi várat bevonhatták vörössel, de alatta mégis a királyi vár húzódott meg. Ellenben a kultúrát nem lehet beledugni a proletárba, azt a kultúrát értve, amely nem számára készült. Elismerem, hogy a kapitalizmus „gazul" butaságban és mesterséges tudatlanságban tartotta a népet. Ezt el lehet ítélni, de azért így van: a nép butítva van. Elalszik ott, ahol extázisba kellene jönnie, és unatkozik, ahol élvezni lehet. Hogy a nevelés segít ezen? Hogyne. De nem lehet a neveltséget a neveléssel pótolni, a célt az eszközzel, az eredményt 86. Dohnányi Ernő (1877-1960) századunk világhírű magyar származású zeneszerzője, zongoraművésze és karmestere. 1919 és 1944 között a budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának vezető karnagya, közben, 1931-től 1941-ig, a Magyar Rádió zeneigazgatója is volt. 1949-ben Floridában telepedett le.