Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

„DE ÍME, A SZOCIALIZMUS NAGYON ELHATALMASODOTT NÁLUNK"

A bolsevizmusról a bolsevizmus alatt — részletek — VIII. A kultúra mindenkié Oly istenien egyszerű és képtelenül lehetetlen. Eddig a vagyon elnyomta a munkát, most a munka elnyomja a vagyont. Mi az elnyomás lényege? Hogy oly javakat és előnyöket magunknak foglalunk le, mikre más is szorul. Ez megtörténhetik 24 óra alatt. A vagyont elfoglaljuk, és ami előny vele járt, hozzáfűzzük a munkához. Eddig azé volt az elsőbbség, akinek pénze volt. Most azé, akinek szakszervezeti igazolványa van. Eleiem? Előbb a szakszervezet, azután a többi. Színház? Négyötöd része a jegyeknek [a] szakszervezeteknek, majdnem ingyen, egyötöde a burzsoáé, iszonyú drágán. Egyáltalán, az egész kultúra a munkáé. A piktúra, a muzsika, az irodalom, az újság. Csakis szocialista-kommunista világnézet juthat levegőhöz, papiroshoz, vászonhoz és agyaghoz. Nem egyszerű ez? Persze, hogy az. A kőkorszakban. Amikor csak el kellett szedni a másiktól a kőbaltát, és ugyanazt csinálta vele, amit az csinált. De ma? A C-dúr skálát akadály nélkül lehet alulról fölfelé és felülről lefelé játszani. Mindenképpen C-dúr skála marad. De tessék Beethoven szimfóniáját hátulról előre 85. A közélettől visszavonult Kóbor Tamás a Tanácsköztársaság uralomra jutása után, 1919 kora nyarán vetette papírra feljegyzéseit, akkor — mint ez könyve rövid bevezetőjében olvasható —, amikor „a bolsevizmus erősebb, mint valaha és romlására úgy esküsznek az emberek, mint soha. (...) És én írok, írok, és írásra éppen az késztet, hogy nem tudom még, melyik világ számára készül az olvasmány, tehát bizonyos vagyok felőle, hogy azt írom, amit gondolok, és nem azt, amit hallani akarnak".