Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

Ebben az írásban nem szabad elhallgatnom semmit. Mikor ezt hallottam, szinte tiszteltem. Az angyal (Ötödik novella) Mikor is néztem utolszor a csillagos égre? A városi ember a lába elé néz, vagy a szép nők arcát kémleli. A szűk házsorok között nem látni eget sem, nem is érzi hiányát. Kikerülvén a házsorok közül, a fák zöldje és a kertek tarkasága fogja le a figyelmet. Éjszaka pedig? Csak ennyi érdekli: látni a csillagot, tehát nincs felhő. Nem látni csillagot: eső lesz. Valamikor a földet nem láttam a csillagos égtől. Miért jut eszembe most, öreg napjaimra, amikor már hiába kopogtatok az ég boltján, nem nyílik meg számomra, amíg élek. Talán éppen ezért keresem, áhítom égi jussomat, mert elévült, mint az elhanyagolt barátság. S valahogyan mégis rám tartozik. Nem régi barátságot vesztettem el, hanem lényemnek egy értékes részét. Mért nem tarthatja meg a felnőtt ember minden kincsét, mellyel gyermekkora megáldotta? Mikor is vesztettem el? Nem tudom. Kilenc éves koromban még megvolt. Olykor este templomból jövet felnéztem a csillagos égre. Ott lakik Isten, ott van a túlvilág. Ott élnek, akik parancsát követvén meghaltak. Ott leszek én is, mert követem Isten útját. Oda térnek meg az angyalok, ha teljesítették a földön rájuk bízott feladatukat. Minden ember mellett egy őrangyal, aki sírva röppen vissza mennyei hazájába, ha bűnbe esett a rábízott lélek. Nekem is van őrangyalom. Mellettem van, érzem a leheletét. Felettem van, érzem a szárnya lebbenését. Ha pedig tekintetem befurakodik egyegy csillag fényébe, szinte látom is. — Isten, Isten! -— sóhajtgatom a rezgő csillagot megfogva szememmel. Lelkem tele van még az orgona bugásával, a karénekesek csengő gyermekhangjával. Isten lát engem, és én meg vagyok elégedve. Igaz úton járok, szívem tele van szeretettel, agyam becsületes szándékkal. Nem hazudok, nem irigykedem. Tisztelem apámat, anyámat, és szeretem felebarátomat, mint enmagamat. Igen, én biztosan mennybe jutok, jövendő hazám ott fényeskedik a titokzatos égboltozaton túl.