Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

— Ez is a magáé? — szól egy durva férfihang. — Lelkem, akkor bajos lesz, nekem is van két gyerekem, magának is, hova rakjuk azt a sok gyereket? — Majd keresek rájuk — felel alázatosan az asszony. — Aztán ez mindig így fog csavarogni, és ingyen eszi a kenyeret? Mehet vizet árulni. — Igen, majd veszek neki egy korsót. — Aztán későbben virágot is árulhat. Avval sok pénzt lehet keresni. — Igen, ha a vízzel összekeresett egy forintot, akkor virágot árulhat. — A korcsmákban — folytatja az ember —, és ha elég megnézni való a pofája, hát még többre viheti. — Adja Isten — felel az anya. Es a kislány szíve örömmel megdobban: virággal is lehet annyira vinni, mint ceruzával. (In: Kóbor Tamás: Furcsa tragédiák. Bp., 1913. 353-362.)