Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

SÁNTA GÁBOR „A kiábrándult urbanitás poétája"

mielőtt az első cikket megírhattam volna — emlékezett indulására évtizedekkel később Kóbor Tamás. — A kéziratok behajtásában én helyettesítettem Kiss Józsefet. Már az első számtól kezdve állandó rovatom lett a mások által megígért, de soha el nem készült cikkek megírása. Idővel ez lett a leggazdagabb rovata a lapnak.Több mint fél tucat ilyen munkatársunk volt, Ambrus Zoltánnal, Tóth Bélával és Keszler Józseffel az élén. Ezek hétről hétre szorgalmasan és határozott biztonsággal elfelejtették megírni a cikkeket és a novellákat. Lapzártakor mit tehettem egyebet, minthogy teleírtam a lapot. Ha a novellairodalom írói megbízhatóbbak lennének, akkor belőlem sohasem lett volna író." Kiss József „mindenes" sógora azonban legelőször is új nevet választott magának, mégpedig Burns Thomas O'Shanter című költeményének címszereplőjét, amelyet Arany János Kóbor Tamásként fordított magyarra. Éjszaka című tárcájával 1891 októberében megnyerte a Magyar Hírlap novellapályázatát, és ennek a lapnak is szerzője lett. Nem sokáig, mivel Gajáry Ödön elcsábította saját lapjához, a Magyar Újság-hoz vezércikkírónak. Ennek megszűnte után Kóbor Tamás a Pesti Hírlap-hoz szegődött, és ott is maradt haláláig. Közben hétről hétre szerkesztette Kiss József folyóiratát és írta cikkeit meg elbeszéléseit a századvégszázadelő szinte valamennyi fővárosi és vidéki kiadványába. Neve éppen úgy feltűnik a Tolnai Világlapjá-ban, a Vasárnapi Újság-ban, a Magyar Szalon-ban és a Literaturá-ba, mint a bécsi Panorámá-ban, a prá8. Szilágyi Ödön: Kóbor Tamás. Délibáb, 1928. május 19. 12-13. old. gai Képes Hét-ben, a New York-i Népakaratban, az Orosházi Közlöny-ben vagy a clevelandi Magyar Hírmondó-ban. írói álnevei közül a ,,Semper"-t és a „Simplex"-t használta leggyakrabban, de ő volt „Joó Iván", „Simon Gyula", „Monachus", „Réveur", ,,

Spectator" és „Gáliban" is. Megismerkedett Tisza Kálmánnal, sőt, bejáratos lett a miniszterelnök otthonába, ahol összebarátkozott Tisza Istvánnal, és ez nemcsak Kóbor Tamás következő évtizedeit, de életműve későbbi sorsát is döntően befolyásolta. 1903-ban Gajáry Ödönnel új, Tisza-párti szabadelvű napilapot alapított, Az Újság-ot, amelynek élete végéig arculatformáló személyisége maradt. A kilencvenes évek elején megnősült. Néhány írása alapján sejthető, hogy rövidesen fia született. Ám róla később sem a visszaemlékezők, sem Kóbor Tamás nem tesz említést, annál többször az 1896-ban született lányáról, a későbbi tehetséges írónőről, Noémiről. A kisfiú, ha valóban létezett, valószínűleg korán meghalt. Ez talán kiegészíti Sós Endre azon megállapítását, miszerint az író „azért dolgozott olyan sokat, mert [a] munkába menekült. Nem tudott otthon maradni. Eelesége Erdei Rózsa súlyos idegbetegséget kapott. Évtizedekig zárt intézetben kellett tartani. Kóbor Tamás nem akart leányával a beteg 0 feleségről és édesanyáról beszélgetni". Nyilván ezzel is magyarázható, hogy Kóbor Tamás, aki alelnöke volt az Otthon Körnek, szabadideje jelentős részét e társaskörben töltötte el pikézéssel, sakkozással és beszélgetéssel. Sőt, saját kártyaasztal 9. Sós Endre: Kóbor Tamás. In: Sós Endre: Felvillonó orcok. Bp., 1965. 61-82. old.