Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

— Ezt azért mondja, mert nem teheti. De én úgy mondom, hogy ha lehetne, szívesen megtenném, hogy bármely pillanatban cserélnék magával. — Ezt csak úgy mondja, Barna úr. — Becsület Istenemre — erősíti Barna úr elkeseredve —, hiszen amenynyire én ismerem magát, annyi a jövedelme, mint egy államtitkárnak. — Téved, Barna úr, annyi, mint egy miniszternek, de mit ér az? Pincér vagyok, nincs becsületem; ha azt akarom, hogy valaki levegye előttem a kalapját, hordárt kell fogadnom. Erre Barna úrnak nevetnie kell. — Pénz beszél, Guszti, ez az igazság. — Nem az — folytatja Guszti —, lássa, Barna úr, becsület is kell. A pincér nem ember. Van pénzem, van műveltségem, több, mint a professzornak, mégsincs becsületem. — Dehogy nincs — véli Barna úr —, annyi van, mint másnak. Az üzletben mindenki szolga, de ha leteszi a bőrtáskáját és kimegy az utcára, olyan úr, mint akárki más. Guszti tagadólag rázta fejét: — Nagy a különbség, Barna úr. Hogy példát mondjak: Önnek van egy leánya — bocsánat, hogy merek róla beszélni —, mondhatom, gyönyörű leánya, aki majd feleségül kapja, megnyalhatja mind a tíz ujját. Hát most tegyük föl, hogy egy orvos, egy szegény ördög megkéri a kezét, mit felelne rá, Barna úr? — Hát azt, hogy ha derék ember és el tudja tartani a feleségét, akkor Isten neki, vegye el. — Ugyebár — bólogat Guszti —, de most tegyük föl, hogy én megyek Önhöz: Barna úr, tetszik engem ismerni, keresek évenkint tízezer forintot, úri módon tartanám a feleségemet, nem reflektálok hozományra, kérem tehát a kedves leánya kezét. — Akkor mit felelne? — No, no — kacag Barna úr fölcihelődve —, maga nagy lurkó, Guszti. — Ugyebár — szól ez félig diadalmasan, félig elkeseredve —, kitér a kérdés elől. Hát én azt is megértem és nem kérem meg a leánya kezét. Hát ez az, amire azt mondom: hiába van pénzem, ha nincs becsületem. — Ne haragudjon azért, Guszti, végre is, ha már úri leányra vágyik, várjon egy pár esztendeig, takarékoskodjék, s ha elég pénze van, nyit maga is kávéházat, a maga ura lesz, s akkor válogathat feleséget, ahogy magának tetszik. — Fogom is tenni, Barna úr. Alássan köszönöm, jó napot kívánok, aláz' szolgája.