Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)
,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"
Leánykereskedelem E ltérően e lap [A Hét] szokásától, hadd nyúljak vissza a múlt hét aktualitásai körébe. Ott találom a leánykereskedelem elleni nemzetközi egyezség magyar törvényjavaslatát. S ha akkoriban kikaptam magamnak témául a pornográfiát, ne mellőzzem ezt a másik komoly kérdést sem, már azért sem, mivel hozzátartozik a pornográfia kérdéséhez. Ez reprodukciókkal dolgozik, amaz, amiről most szó leszen, eredeti, élő példányokkal. S erről is volna egy és más mondanivalóm a becsületes őszinteség nevében, szemben a társadalmi célszerűséggel és célszerűtlen filantrópiával, mely a civilizált állam figyelmét és jóakaratát c problémára irányítja. Megint nem tudok ifjonti lobogással szembeszállni a copffal, a szűkkeblűséggel, mellyel az állam a kérdésbe belenyúl. Megint nem tudok húsz éves romantikussággal a szerencsétlen eltiprott liliomok fölött keseregni s kénköves esőt kívánni a liliomtestek fekete lelkű kufáraira. Én ismerem ezeket az eltiprott liliomokat s nyugodtan alszom eltiprottságuk miatt. Nem tiporta azokat senki, nem voltak azok soha liliomok. Akad közöttük sok szerencsétlen, valamint a korzón sétálók között akad vízbe hulló, korcsolyán lábát törő, szupécsárdástól meghaló. De értem, hogy azokban a körökben, amelyek idegenek a tiprott liliomok termőtalajától, borzasztó színben látják ezt a sorsot. Ahogy borzasztóan sajnálnivalónak látom én azt az ácslegényt, aki cipőjéhez kötött sarlóval úgy mászik föl egy háromemeletes pózna tetejére, hogy a sarló élét belevágja a fába. Ahogy őnagyságának elviselhetetlen a gondolat, hogy neki most szerecsen asszonynak kellene lennie, mint annyi százezer, aki születése pillanatától szerecsen asszony. Az államok nővédelme a leánykereskedelemmel szemben nagyrészt ilyen romantikus filantrópiából fakad. Áldozatnak tekintik az árut, és gonosz, lelketlen ördögöknek a leánykereskedőket, akik csak úgy verbuválják a tiszta lelkeket a pokol számára. Az ördögnek is minden áldozata szabad alku alapján hódol be, mindegyik vérével és saját kezeírásával vállalta a poklot. De a modern törvényhozás az ilyen pokolbeli jogügyletet semmisnek tekinti, s a leánykereskedőt akkor is sújtja, ha áruja szabad akaratból vagy felhívása után szegődött melléje. Szóval: nincs kibúvó. Nemcsak az a kerítő, aki hazugságokkal, állások ígérgetésével csapja be áldozatát. Mindegy: ez a kereskedelem egyáltalán tilos.
