Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

én hiszem, hogy úgy van, hogy az én húsrostjaim különbek a krumplievőénél s az arisztokratáéi különbek az enyéimnél. S húsrostokból áll elő a lélek is, az érzés és a gondolat, s a piktúra is, a zene is, a drámaírás és a nagy politikai művészet is végső elemzésben attól függ: mit eszik az ember, vagy mit eszik a nemzet. S minden nyugati nemzet sokkal jobbakat evett, mint a magyar, ezért vitte előbbre a kultúráját is. Ezért látom véres igazságtalanságnak, hogy a szegény diurnista nem kapja meg a húsz fillérjét, és balga érzelgésnek, hogy megkapja-e a szavazati jogot, mert írni és olvasni tud. Nem teljes értékű ember az, akin húsz fillérrel lehet segíteni. Diurnista-pénzből nem lehet olyan jól táplálkozni, hogy az ember politikai véleménye érett és fejlett lehessen. Ezt az emberi jogot előbb ki kell érdemelni jobb táplálkozással. Nem bableves és tormás virsli, hanem legalább főtt marhahús kell a politikai jogosultsághoz. Mit ér egy bableves-lélek? S miért legyen annyi súlya egy disznómáj-meggyőződésnek, mint egy rákpörkölt-szavazatnak? Az igazság útban van s szemem a jövőbe lát. Fogunk még annyira előre jutni az igazság megismerésében, hogy visszajutunk a középkorba. (A Hét, 1908. november 8. 713-714. old.)