Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

a fürdőkád alatt egerek szaladgálnak, s ahol valami sötétség van, oda ne merészkedj be, mert ott svábbogarak világa hemzseg sok évi háborítatlanságban. S mindez miért van? Mert rosszak a cselédek s az ember másnak a házában lakik. Mert a pesti ember csak a személyére finnyás, de nincs szociális tisztasági érzéke. Budapest a plasztronos emberek városa. Csak arra néznek, ami látszik. A három napos ingre minden nap új gallér és plasztron kerül, s az emberek sokasága nem fürdik, hanem csak mosakodik. A lakás is csak annyira tiszta, amennyire a szem meglátja rajta. S ilyen diszpozíció mellett a poloska-paragrafusnak csakugyan nincs jogosultsága, mert a tisztaság ebben az esetben a háziúr tulajdona, melyet a lakóra kell bíznia, de a lakóban nincs meg az idegen tisztaság lelkiismeretes őrzésére a kellő kvalifikáció. Nem tudom, van-e másutt poloska-paragrafus, de ha van, ott nincs poloska. A közmondásos hollandus, a kigúnyolt német házias tisztaság városaiban aligha van ennek akkora fontossága, mint minálunk. Mert ott az új lakó tiszta emberektől veszi át a tiszta lakást, s elenyésző csekélység az a kis helyreigazítás, amelyre a lakás szorul, oly csekélység, hogy a lakó nem kéri a házi úrtól, a háziúr nem tagadja meg a lakótól. De nálunk? Melegen óhajtom, hogy a poloska-paragrafus törvénnyé váljék, de ha házam volna, abban a pillanatban, amelyben ezt a törvényt rámolvassák, eladnám a házamat. (A Hét, 1908. április 12. 225-226. old.)