Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

Húsz fillér Â

népkonyhától, ahol húsz fillérért meg lehet ebédelni, egy kissé messze kerültem. Az Otthonban úr vagyok, mert nem tíz, hanem ezer koronára van szükségem, ha megszorulok.

78 S ennél fogva duplasoros lett a mellényem és gőgös a lelkem. Lenézem a szegénységet s nem ismerem el, hogy a sarki koldus között és közöttem ne volna különbség. És nem ismerem el, hogy közöttem és gróf ígymegúgy között nincs különbség, akinek Budapesten palotája, hét birtokán hét palotája és Párizsban francia szeretője van. Az ilyen ember egészen más ember, mint én, ahogy más állat a béka és más a kígyó, más a tyúk és más a sas, noha ama kettő egyaránt hüllő, ez meg egyaránt madár. Minden teremtett lélek és lélektelenség a táplálékától és tartózkodása helyétől függ, s érthetetlen badarság állítani, hogy a palotaélet ugyanazt a kreatúrát neveli, mint a bérházak akármelyik urasági lakása, vagy a Tűzoltó utcában ugyanaz a lélek nevelkedhetik, mint a Szabadság téren. Tisztelettel meghajlok a palotalakó előtt, hogy lenézhessem az odúlakót, aki viszont előttem hajol meg tisztelettel, nem meggyőződésből ugyan, hanem gyávaságból és számításból. Ha odalent volnék, én is gyávaságból és számításból hunyászkodnék meg, de így áldom a sorsomat, amiért mindennapos tiszta szalvétával ajándékozott meg, amivel akkora szellemi felsőbbség is jár, hogy gyávaság és számítás nélkül, tiszta igazság szerint tisztelettel utat nyissak a nálamnál gazdagabbnak. Azok a gazdagok egytől egyig kitűnő emberek, bármilyen svihákok legyenek is esetleg. Csak egy hibájuk van: azt hiszik, nekik nem szabad átlátniuk azt, hogy különbek, vagy legalább, hogy mások. S aki közülök a közéletbe keveredik, egy-egy Serenissimus. Hogyan lehetséges az, hogy egy milliós jövedelmű főúr ítéletet mondhasson arról, mennyiből élhet meg a tisztviselője? Ezért, és nem a közmondásos smucigság miatt fizetik a főurak olyan rosszul alkalmazottaikat. Csakúgy szabják meg annak életszükségleteit, ahogy én kimérem a kanárimadarunknak a porcióját. Sohasem ettem az abrakjából, mégis én szabom meg, mit, mennyit kapjon. S 78. Az Otthon írók és Hírlopírók Köre 1891-ben alakult a Fiume Szállóban az írók, újságírók és művészek klubéletének fellendítésére. 1898-tól a Dohány utca 76. szám alatt működött.