Kóbor Tamás, Budapest regényírója - Budapesti Negyed 23. (1998 tavasz)

,NEKEM A TÉMÁM BUDAPEST"

egésznek, osztályokra bontásával és osztályérdekek szolgálatával keresni a fejlődés módját. Aki a kisemberből csinál politikát, egy csöppet sem liberálisabb gondolkodású, mint aki a földesurakból csinálja. Az erőrészleteket meg lehet mérni, de külön kultiválni nem lehet. Olyan ez, mint az ócska csizma foldozása, ha itt megfódod, ott lyukad ki. Kielégíted a kisembert, s megerősítesz egy osztályt, melyet a nagy és egyetemes gazdasági fejlődés mint céljának nem szolgálót, legázolt: ártasz vele egy másik osztálynak, mely az egyenlőség szent nevében ugyanazokat az erősítéseket reklamálja. Elmaradt gondolkodás, mely egy fejlődés sodrába vetve magát, dőrén meg akarja óvni a régi formációkat. Hiszen mi veszedelem van abban, hogy megszűnnek a kisemberek, mint olyanok? A vasutak elsöpörték a középkori virágzó, hatalmas fuvaripart. Ugyan, miért nem jut eszükbe ezt a fuvaripart megtartani kisembernek a nagy vasút mellett? Most a gyáripar elnyomja a kézművességet. Miért akarják megtartani? Tessék az egységes erőt növelni és politikát a produktív erőkkel csinálni, nem az elnyomott gyöngeséggel! A nagytőke és a nagymunka termi ma az aranyat, nem többé a kisember és a kézimunka. Ha megterem ez az arany, és növeli kipróbált, egyedül lehetséges eszközeivel az ország jólétét, akkor annak a kisembernek is jobb dolga lesz, noha megszűnt kisembernek lenni. Akkor talán munkás lesz belőle, s nem kell hitellel vesződnie, de megfog élni jobban, ha az általános jólét emeli a munkások jólétét, mint így, amikor mindenképpen el akarják vele hitetni, hogy kisembernek lenni jó, és kisembernek maradni: jog. De hiszen csak vokstermelésről és gondolatlanságról van szó. Nem is tudom, minek veszem komolyan ezt a frázist! (A Hét, 1899. március 26. 193-194. old.)