Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

zad végére hagyományőrzővé vált: a liberalizmusnak inkább a szólamait, nem az elveit őrizte, azokat is egyre bágyadtabban. Elvben és szólamban még nagyra becsülte a humanizmust és a kultúrát akkor, amikor a humán kultúra és a polgári életmód egésze válságba került.

55 Ez ellen a reprezentatív kultúra és reprezentációs morál ellen lázadt fel a századforduló fiatal értelmiségi nemzedéke, amely elfordult a haszonelvű liberális értékrendtől, helyette esztétikai kultúrát, művészi megújhodást kívánt, s az életmód totális reformját hirdette meg. III. Építészeti korszakváltás és életmódreform a századforduló idején A szecesszió építészete és a generációs lázadás Az építészeti korszakváltásnak, különösen a szecesszióval kezdődő úttörésnek számos magyarázata van forgalomban. Magyarázzák a liberális burzsoázia kifáradásával, dekadenciájával is, de a friss, életerős burzsoázia harsány életkedvével is. Magyarázzák az elidegenedett értelmiség új életérzésével is, de a „stílusarchitektúra" kötöttségei alól felszabadult értelmiség alkotókedvével is. Az ilyen korszakos váltásoknak azonban mindig több és konkrétabban megfogható generáló és motiváló tényezőjük van. Anélkül, hogy bárminő okozati összefüggés megállapítására vállalkozni mernék, az alaptényezők közül min55. Schorske, i. m., XXVI—XXIX., 5-10., 212-215. old. 56. Nikolaus Pevsner: A modern formatervezés úttörői. Bp., 1977. denesetre a modern urbanizáció társadalmi és technikai követelményeit emelném ki. A technikai újítás az építészektől indult ki, akik jól ismerték az acélszerkezet, a vasbeton, az üveg építészeti alkalmazásának lehetőségeit, és ki akarták szabadítani az új anyagok adta lehetőségeket a históriai befalazottság börtönéből.

56 Az új irány, amint közismert szimbóluma, a párizsi Eiffel-torony mutatja, a szerkezetet és a funkciót hangsúlyozta, s az amerikai magasházépítésben és a már korábban indult angol családiház-építés kifejlesztésében találta meg a funkcionalizmus formanyelvét. Ám a hagyományos építészek közül is egyre többen érezték nyűgnek, béklyónak a historizmust, még ha sikerült is beépíteniük az új anyagokat a régi formákba. Tiltakozásuk részben művészi, esztétikai indíttatású volt: valóban üresnek, elavultnak érezték a nagy történelmi korok stíluseszményeit, és tudatosan törekedtek az esztétikai értékrend, az ízlés megváltoztatására. Az ízlésváltáshoz a környezethez való harmonikus illeszkedés esztétikai és a helyi, nemzeti hagyomány felhasználásának eszmei követelménye is hozzájárult. Angliából indult el, a múlt század utolsó harmadában, elsősorban az a lakóház- és családiház-építkezés, amely formálisan ugyan a historizmus irányzatán belül, ám a kora újkori angol hagyományhoz visszanyúlva teremtette meg — főként Philip Webb és Richard Norman Shaw alkotó fantáziájából — a vidékies, egyszerű, otthonos lakóház modelljét. Az angol építészek azonban ak20-29. old. •—• Jürgen Joedicke: Modern építészettörténet. Bp., 1961.25-30, 38-53. old.