Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
kor Ruskin és Morris hatására elutasították a gépszerűt, a vasat, a betont. Az űj építéstechnika a merészen féltörő Amerikában hódított tért, ahol az üzleties szellemmel párosult új esztétikai látásmód kísérletezte ki a vas- és acélszerkezetből kibontható formaadást, főként az égbe nyúló magas házakban. Az építészeti útkeresés eme második indíttatása tehát gazdasági-társadalmi és eszmei volt. Ez talált kedvező társadalmi és alkotói visszhangra Közép-Európában. Széles látókörű tervezőépítészek, akik városképben gondolkoztak, mindinkább elfordultak a historizmus üres sablonjaitól, ál- és külsőleges megoldásaitól. Az útkeresők indítékai és ajánlásai, amint azt a századvégen lefolyt Ringstrasse-vita mutatja, nagyon eltértek egymástól. Gamillo Sitta a Ringstrassét ridegnek, embertelennek, a városi hagyomány megtörésének tartotta. Nem a historizmust bírálta, hanem a közösségtől elszakadt, utilitárius racionális alkalmazását a kortársi építészetben. A város, mondta, nem lakótelep, hanem műalkotás. „A várost úgy kell megépíteni, hogy a polgárai biztonságban és boldognak érezzék magukat. A városépítészet nem technikai, hanem a legmagasabb értelemben esztétikai kérdés." 8 Vele szemben Ludwig Baumann a plasztikus térhatás, a látványos monumentalitás elvét védelmezte. A Ringstrasse-építészet leghatásosabb kritikusának, Otto Wagnernek a kiindulópontja ugyancsak szociális, de viszonyítási 57. Pevsner, i. m., 50-60. old. 58. Schorske, i. m., 63. old. 59. A szecesszió. Szerk.: Pók Lajos. Bp., 1972.248. old. 60. Idézi Joedicke, i. m., 27. old. íi. „Új szerkezet, új anyag, új emberi feladatok és nézetek mindig alapja nem a konzervatív kultúrkritika múltba forduló, hanem a századvég új szükségletekkel fellépő, jövőbe néző embere. Az új építészeti formáknak, írta, meg kell felelniük az új anyagoknak és az új szükségleteknek. „A modern ember igényeit kell kielégíteniük. Ez azt jelenti, hogy a mi saját, jobb, demokratikus, öntudatos és eszményi lényünket kell kifejezniük, s a kolosszális technikai és tudományos eredményeknek tükröződniök kell bennük mint a mai emberiség jellemző gyakorlatiasságának." Ennek két feltétele és ismérve van: „a lehető legnagyobb ké59 nyelem és a lehető legnagyobb tisztaság". Wagner a modern építészet alapelvét végül is ebben a szentenciában összegezi: „az építésznek mindig a konstrukcióból kell kibontania a formát", ami közeli rokonságban áll az amerikai mérnöképítészetet művészi szintre emelő Louis Sullivan tételével: „a forma mindig követi a funkciót, s ez „60 törvény . A teoretikus Wagner hirdette, az építész kőben is megformálta alapelveit. Az anyagot az épület célja szerint választotta, a szerkezet a célnak és az anyagnak felelt meg, és e premisszákból következett, de nem automatikusan, hanem művészi kiképzéssel: a forma. Különösen előremutató volt, ahogyan a várostervező Wagner a társadalmi meghatározottságot a művészi igényességgel társította. Mert igaz, a stílusváltásokat a nagy társadalmi átalakulásokra vezette vissza, 61 de jól tudta, hogy nem maa formák megváltozását idézték elő. Nagy társadalmi átalakulások új stílust teremtettek." Otto Wagner: Zur Baukunst unserer Zeit. Wien. (4. kiadás) 1914.17. old. — Schorske, i. m., 83. old.
