Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

meiben megmarad a német kultúra, úgy is, mint német tisztviselő, mint német iparos, mint német gyáros, mint német üzletember, mint német technikus, mint német technikai tudás és mint német tudomány. E kettőhözjött harmadikként az elmagyarosodott zsidó elem az élet számos területén: bank, kereskedelem, biznisz, orvosok, értelmiség stb. Bécsben az 1938-45-ös időszak, az Anschluss időszaka jórészt kiirtotta az arisztokráciát és a zsidó polgárságot. Magyarországon, illetve Budapesten viszont ma is félig-meddig kitapintható az úgynevezett régi úri középosztály maradványa, amelynek tagjai már idomultak a kommunista rendszerhez éppúgy, mint az Antall-rendszerhez is, és ahogy a mostani rendszerhez is igazodni fognak. Erről a rétegről és kultúrájáról bárkinek meglehet a véleménye, tény azonban, hogy nagyon sok tehetség, innovatív kezdeményezés is van benne. A bizniszhez is van tehetsége. Igaz, hogy budapesti németségről már alig beszélhetünk, de azért létezik egy német kultúra. És megmaradt százezer zsidó, amely szám körülbelül a fele a második világháború előttinek, és ez is benne van a magyar kultúrában, kultúraképző és kultúrafenntartó erő. Azért van innen rálátás New Yorkra és Nyugat-Európára, Ausztriára és a magyar értékekre, mert ilyen sok elemből tevődik össze Budapest. Ez az egyik, nem mondom, hogy egyedüli oka, hogy ennyivel izgalmasabb a külföldi számára Budapest, mint Bécs. Egy másik ok, hogy Budapest keres valamit. A jóléti társadalom szélső peremén, a nyomortársadalom peremén, a kettő között ez is mozgatja. De ha tovább akarunk lépni, azért lesz kicsit nehéz megtalálni az új kulturális kapcsolatok közös nevezőjét, mert Bécsnek más az értelmiségi eleme, származása, kiemelkedése, mint Budapestnek. Mi a hagyományt jobban őrizzük. Őrizzük a magyar nemesi, nemzeti, tradicionális kultúrát, a német kultúra maradványait. Ezek egybeolvadnak, és ha ezt egyes szélsőjobboldali politikusok nagy hibának tartják is, én Budapest legnagyobb érdemének, előnyének és értékének tekintem. Gerő: Ami még erősen árnyalja Budapest és Bécs különbségét, az, mint már utaltam rá, a második világháború utáni helyzettel függ össze, azzal, hogy Ausztria egy kihívásoktól mentes térbe került. 1955-ben létrejött az államszerződés, s azóta egyértelmű, hogy aki Ausztria helyzetén akar változtatni, a világháborúval játszik, ezt pedig senki sem kockáztatta. Ausztria akkor egyfelől rákerült a gazdasági prosperitás pályájára, másfelől viszont egy komoly kihívásoktól mentes vákuumban találta magát. Nem volt tétje az ország helyzetének. Ezzel szemben — és ez nem csak Magyarországra igaz, hanem a keleti blokk egészére — itt megmaradt annak a lehetősége, hogy valamifajta alternatív kultúra jöjjön létre. S tegyük hozzá, ez az alter-