Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

nativitás részben politikai indíttatású volt. Ez nemcsak annyit jelent, hogy mondjuk, írók belesodródtak a politikai véleménynyilvánításba, hanem maga az esztétikai szféra is politikai jelentésűvé vált. Gondoljunk Ottlik Gézára, aki maga soha nem politizált, de írásai politikai erőtérbe kerültek. De gondolhatunk Konrád Györgyre is, aki megírta A városalapító című könyvet, és ennek politikai konnotációja is lett. Létrejött egy alternatív kultúra, amelyben volt ilyen és olyan elem is — azt majd az idő dönti el, hogy csak politikailag volt-e érdekes, vagy esztétikailag is értékessé vált. Ez szellemi vitalitást adott a térségnek, és benne Budapestnek. Ahhoz, hogy Budapesten ez az alternativitás, ez az ellenzéki, értelmiségi szubkultúra valamennyire erős lehetett, erősen hozzájárult, hogy részese volt mind a tradicionális uralkodó elit, mind a zsidó középosztály és a kispolgárság. Tehát az egész szociológiai háttér adott volt. Óriási kérdés, hogy amikor kitör a szabadság, és az alternativitás ebben az értelemben elveszíti politikai tétjét, tovább tud-e élni más formában. Ha igen, akkor Budapest szerintem messze-messze előnyösebb helyzetben lesz, mint Bécs. Mert minden ilyen alternatív mozgás húzóerőt jelent. Ha viszont belesimul a butító jóléti szerkezetbe, tehát a biztonságnak ebbe a szerkezetébe, akkor Budapest nyilvánvalóan elkezd majd idomulni Bécshez. Amikor ide bejöttünk, kis példányszámú folyóiratokról beszélgettünk. És azt hiszem, hogy egyelőre éppen az a tét Magyarországon, hogy megmaradnak-e azok a fórumok, azok a klubok, azok az alternatív szórakozóhelyek, azok az írásos publikációs lehetőségek, amelyek ezt az alternatív kultúrát tovább éltethetik. És ez az, ami Bécsnek nem volt: nem volt ilyen alternatív kultúrája a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években. Nem azért, mintha az osztrák emberek butábbak volnának és nem lennének képesek erre, hanem azért, mert nem volt rá szükségük. A magyaroknak meg igen. Hanák: Nem vagyok ugyan afféle bécsi bennfentes, de én is úgy látom, hogy odaát nem pezseg a klubélet, hiányoznak a társaságok, akár a formális, akár az informális társaságok — informálison azt értem, hogy Budapesten tudok nem egy olyan intellektuális körről, amely havonta egyszer összejön teljesen magánalapon, tíz-húsz-harminc ember. Ezek alapvetően és nagyon előnyösen különböztetik meg Budapest láthatatlan infrastruktúráját, szociokulturális infrastruktúráját Bécstől. Bécsben vannak baráti összejövetelek, de ezt, amit mi csinálunk, másutt nem láttam. De nagyon sok formális szervezet is van nálunk. És amit én a legfontosabbnak tartok, hogy Budapest kezd a térség egyik tudományos központjává válni. S ebben nagyon erős és élénk versenyben állunk Béccsel és a térség más városaival is. Budapest javára említhetek olyan komoly tudományos — kutatási vagy