Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

polgári ízlésvilág jött létre. Amiből az következik, hogy az egészen formabontó értelmiségiek is kitűnően érezhették magukat ebben a világban. Bécsben közben állandóan panaszkodtak. Karl Kraus leírjaAzemberiségvégnapjai-ban, hogy valami útlevél-kérdőíven az a kérdés szerepel, hogy miért akar elmenni, holott, mondja Kraus, azt kellene megkérdezni, miért akar ottmaradni. Hanák: Ez a szál átvezethet mai, aktuálisabb kérdésekhez is. Bécs kultúrájában valóban van valami elbűvölő és egyben riasztó. Egymás mellett és egymáshoz illeszkedve élt és él egy nyárspolgári kultúra, a biedermeier kultúra, és egy másik, amely ironikus és cinikus volt. Ugyanakkor állampolgárai, alattvalói megalkuvók, megjuhászkodók. A retorika, a romantika nem számíthatott tetszésre. Kossuth valami szörnyeteg figura volt a hullámos körszakállával, cicerói körmondataival. És mindehhez ott volt az udvari kultúra, amely maga is igen összetett, volt egy spanyol ága, voltak benne bizonyos francia utánzatok, volt német ága. Cseh is volt benne. Az első társadalmat biztos hogy átfogta ez a fajta udvari kultúra, de nagyon erősen hatott a kulturálisan csak nagyon későn saját lábra álló osztrák — szintén vegyes összetételű — második társaságra, a nagypolgárságra. Az osztrák más kultúra volt, mint a miénk, feszesebb, szertartásosabb, akár az arisztokráciát, akár a nagypolgárságot nézzük. Milyen szál vezetne át a mához? Az első két társaság, az osztrák és máshonnan jött arisztokrácia, valamint a főként zsidókból jött nagypolgárság kipusztult. Kipusztították. Kihalt, elment, elmenekült. Kivégezték. Bizonyos maradványokban él még az arisztokrácia, csak úgy mutatóban, mint ahogy az állatkertben is tartanak ritka állatokat, vagy a pálmaházban ritka növényeket. A bécsi társadalomra és a bécsi mentalitásra ma sokkal inkább a nyárspolgáriság nyomja rá a bélyegét. Nemességük nem volt, középnemesség vagy dzsentri. Nagypolgárság sincs nagyon. Vannak fölkapaszkodott gazdag emberek, de ez nem perdöntő. Budapest azonban más. Budapest a 19. században valójában három nagy elemből tevődött össze. A vezető rétege, az elitje, a kultúrahordozó, a politikát irányító rétege egyrészt a magyar nemességből — részben az arisztokráciából, de legalább ilyen részben a dzsentriből, középnemességből és annak értelmiségi és magas rangú tisztviselői tagjaiból — és egy német városlakókból elmagyarosodott polgárságból állt össze. Buda és Pest lakosságának kétharmada még az 1850-es években is német nyelven beszélt, és csak egyharmada volt szlovák és magyar. A századvégen, századfordulón már körülbelül 85 százalék Budapesten a magyarul beszélő, tehát elmagyarosodottnak tekinthető ember. A német nyelv visszaszorul, de azért ele-