Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

Farkas: Akkor bizonyos szimpátiát és megértést is tanúsíthatna az ilyen rebellis magyar rebellis figurák iránt. Gerő: En Hamann értelmezésével értek egyet: Erzsébet önmagát szerette, egyszerűen egy individualista hölgy volt, és azért szerette Magyarországot, mert ahogy megírta, itt szabadnak érezte magát. Itt nem volt rajta burok, nem szorította az otthoni protokoll, az a fegyelmi kötelezettség, az az etikett, amely alól egy császárné Bécsben nem bújhatott ki. Nem a magyarokat szerette, ő azt szerette, hogy itt szabadon jöhct-mehet. És ha úgy alakult, hogy ezt a görögöknél találta meg, akkor a görögöket szerette. Hanák: Ez már, gondolom, nem tartozik hozzá a beszélgetésünk gondolatmenetéhez. Egyrészt a nagynénikéje és egyben anyósa, Zsófia annyit kínozta, annyit szekírozta, hogy Erzsébet csak gyűlölni tudta őt, és ha Zsófia nem szerette a magyarokat, akkor Erzsébet már csak azért is szerette őket. A másik ok, amit András is említett, hogy a 67-es Magyarországon volt egyfajta liberalizmus. Nem álliberalizmus, műliberalizmus, és nem is olyan, mint az angol liberalizmus, vagy az amerikai, hanem igazi keletközép-európai liberalizmus, és ettől ő szabadnak érezte magát. Gerő: Hadd tegyem hozzá, hogy a liberalizmusnak nemcsak politikai vetülete van. Van egy másik is, ami talán fontosabb, mert míg a politika változik, a mentális vetület állandóbb. A liberalizmus mentális értelemben abban áll, hogy mit szabad és mit nem szabad a társadalom íratlan szabályai szerint. E tekintetben úgy gondolom, és ez a századvég, századelő világára is igaz, hogy Magyarország, a magyar közgondolkodás minden régi politikai dogmája ellenére — ezek lehetnek nemzeti vagy mindenféle más dogmák is —, a mindennapi életben egy meglehetős laissez-faire magatartást engedett meg. Ezzel szemben az imperiálisabb Bécs, tehát egy középhatalmi és nagyhatalmi státus határán mozgó államalakulat fővárosa a maga Ferenc József diktálta spanyoletikett-szerű világképével merevebb világ volt. A mindennapi életnek volt tehát Magyarországon egy liberálisabb vetülete, amelyet persze a schlamperei magasabb fokaként is értékelhetünk. Ugyanakkor jól érezhették magukat tőle az emberek. Ez szerintem igen nagy különbség, ami a polgárosodás jellegére is kihatott. Ausztria Magyarországtól eltérő és sok tekintetben sikeresebb polgárosodási pályát futott be, tehát például tömegesebb volt. De ez mivel járt? Hogy erősebben nyárspolgárosodott — és ez a világképre, nem a társadalomtörténetre tartozik. Magyarországon ezzel szemben, éppen mert az arisztokráciának még mindig döntő befolyása volt, mert a magyar nagypolgárság szintén számottevő kulturális erőt jelentett, sokkal kevésbé nyárs-