Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

BEFEJEZÉS

Erről a folyamatról már sokat írtál. Jórészt sikerült a historizálást — a múlt jelenségeit a jelentől elszakítva szemlélő módszert — is visszaszorítani. Mármost mi az új mozzanat, az utóbbi években leszűrt vagy kikristályosodott álláspont líj eleme? Nyilvánvaló, hogy sok új és releváns forrásanyag az elmúlt években már nem került elő. Inkább azt vizsgáltam, mennyire voltak tisztában a vezető politikusok: Kossuth, Eötvös, Deák köre Magyarország európai helyzetével és a reális erőviszonyokkal. Erősödik az a meggyőződésem, hogy az 1848-as nemzedék nagy alakjai jól látták az ország helyzetét; abban a nemzetiségi kérdés rejtett, ám súlyos veszélyeit. Fölismerték a 48-as nemzetiségi politika fogyatékosságait, és számoltak egy esetleges felbomlás lehetőségével is. Részben Deák nyomán úgy találom, hogy a Monarchia felbomlása nem a kiegyezés, hanem a hatalmi viszonyok és az országon belüli nemzetiségi arányok megváltozásának a következményei. Gondoljunk csak arra, hogy Mátyás király birodalma ötmillió körüli lakosával nagyjából Anglia szintjén állt. Közvetlenül a török sem tudta megtámadni. A lakosság 75-80 százaléka akkor magyar volt. Oroszország csak az idő tájt kezd egységessé válni, a német császár viszont a fejedelmekkel és a protestánsokkal konfrontál. A vesztfáliai béke (1648) után háromszáz darabból áll a birodalom. Egységének megszületése (1871) után azonban — a Napóleont legyőző, majd reformokkal operáló Oroszországgal együtt — felmagaslik határainkon. S akkor az összlakosságunknak már csak 40 százaléka magyar! A nemzeti és állami önállóságra törekvő 60 százalék nemzetiség mögött viszont anyaországuk lakossága állott. Vagyis a századfordulóra tízmillió magyarral 26-28 millió nem magyar áll szemben. Tehát nem az alkuvágy, hanem a geopolitikai helyzet és a belső struktúra dominált. Mennyit észlelt ebből a vezetőpolitikusi gárda, és megtette-e mindazt, amit lehetett? En úgy látom, hogy nem. Legkevésbé a miniszterelnök, gróf Andrássy Gyula. De a deáki alku sem nyílt színen folyt. Ferenc József „titkosított" töroény-előszentesítési joga pedig már a korabeli sajtóba „kiszivárgott". A beterjesztendő országgyűlési javaslatok előszentesítési joga tény. Ez azonban az abszolutizmus masszív maradványa, amelyet a liberális parlamentalizmus intézményei ellensúlyoztak. Deák már 1842-ben — levél tanúsítja — a Monarchiát kerülgető veszélyről és országunkat fenyegető halálról ír. Tudta, hogy a népet csak a jogok kiterjesztésével és liberális eszmék révén lehet megnyerni. Kossuth ezt akkortájt egy szóval érdekegyesítésnek nevezte. Tehát kétségtelen, hogy a kiegyezést megkötő jeles politikusok érezték a liberális rendezés szükségességét. Erre vall az 1868. évi