Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

BEFEJEZÉS

BEFEJEZÉS A történetírás: birtokper Élet és Iroéolom, 1977. február 19.1. és 4. i N

em a meghatározás kedvéért, inkább irányjelzésül kezdem azzal, hogy a történeti publicisztika a történetiség és a közéletiség, a tudomány és a politika találkozásának, egymáshoz rendelődésének nyílt fóruma. A történeti publicisztikához tehát kétféle közelítés lehetséges: a tudományból kiindulva a közéleti probléma felé, és az újságírásból, a politikából a tudományosság felé. A kettő között nincs rang- vagy súlykülönbség, mindkettő egyformán lehet hasznos és érdekes — a műfaj szabályai és keretei között. Nem felesleges ezt elmondanom, mert korántsem dicsekedhetünk azzal, hogy a publicisztika történetírásunk kedvelt műfajai közé tartoznék. Történészeink közül ma is sokan „könnyű műfajnak", rangon aluli kiruccanásnak tekintik a politikus publicisztikát; valaminő színészkedésnek a televízióban való fellépést. Érdemes lenne egyszer alaposan is utánagondolni, milyen körülmények és beidegződések, milyen hivatalos és informális értékrendek hatására termelődött újra a szakmai elzárkózás. Pedig az elmúlt évek könyvsikerei és kudarcai, a történeti ismeretszintté és érdeklődésre irányuló szociológiai felvételek eléggé egybehangzóan bizonyították, hogy a szakszerűség szükséges, de nem elégséges feltétele a történész tudatformáló tevékenységének, hogy a szaktudományos elmélyülés nincs föltétlenül egyenes arányban a hatékonysággal. A történész — mint a többi értelmiségi — a maga helyén és módján felelős közösségének tudatformálásáért, elkötelezett népe és kora haladása iránt. Nem nélkülözheti tehát a közvetítő eszközöket és műfa-