Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

hogy klasszicizmus és romantika, ha nem is születésüktől, de lázadó kamaszkoruktól kezdve tematikában és stílusjegyekben mennyire átfedték egymást. 2. Friedrich jelképül választott tollrajzának alsó felében, földön, füvön, hajón, hálón, emberen és vízen a vonal uralkodik. A földön ez a vonalas rajzolat többnyire rövidre nyírt, itt-ott pontszerű, a tengeren hullámos, mozgalmas — az égbolt viszont teljesen sima síkfelület. Nem valószínű, hogy a festő olvasta volna Pascal Gondolatok-]át, de nyilvánvalóan élt benne a mozgás és a végtelen romantikus víziója. Pascal szerint mindennek origója, a pont voltaképpen imaginárius idea, mert hiszen nincs kiterjedése. De van egy különös képessége: a mozgás. így lesz a mozgó pontból vonal, a rajz alapeleme, a mozgó vonalból a sík, a festészeté, abból a tér, a többi művészet szférája, s végül a mozgó térből a világegyetem, amely végtelen, tehát ugyancsak imaginárius. Ez a barokk — és felvilágosodott— eszme ugyancsak végigvonul a kiállítás századának művészetén, amíg el nem jut a csúcsig, a teljes absztrakcióig, fizikában, filozófiában, művészetben. Vonal és a valóság absztrakciója, vonal és a véges formába zárt végtelen: azt hiszem, ez a képzőművészet, közelebbről a rajzművészet egyik alapkérdése, amely az antik ásatások nyomán divatossá vált vázlatoktól és Friedrich idézett tollrajzától a szimbolizmushoz, Beardsley szimbolikus-szecessziós illusztrációiig, Klimt, Modigliani vázlataihoz és talán Kandinszkijig, Malevicsig, Mondrianig, a programatikus absztrakcióig elvezet. Ez a gondolat alkalmasint társítható a rajz funkciójáról folytatott évszázados vitához. Mire is való a rajz a művészi alkotás folyamatában? Csupán előtanulmány, vázlat, kísérlet, részművelet az egész konstrukcióban? Vagy mint a mű születésének misztikus pillanata, mint az eszme revelációja, önmagában is teljes, önértékű és önálló műfaj? A kiállítás képei határozottan azt sugallják, mindez lehetséges: előtanulmány, vázlat éppúgy, mint a véglegesség egyik alternatívája, vagy önálló műalkotás, amely nem készült semmilyen más műfaj, táblakép, freskó, szobor előzményének. Hadd említsek néhány példát a kiállításból. Eltekintve a szándékolt kísérleti vázlatoktól, három főbb típust regisztrálhatunk. Az elsőre valóban ráillik az előtanulmány meghatározás, bár nem az ujjgyakorlat értelmében. Egyes vázlatok talán önmagukban is megállnának, talán kibonthatók lennének, de nem a művészben élő kép hasonmásai. Erre igazán szemléletes példa Amerling itt kiállított egyik vázlata Rudolf Arthaber gyáros családi köréről. A kompozíció a szó geometriai értelmében kört formál: az apa egyik kezével a nagyobb, másikkal a kisebb lány vállát fogja át, lábánál a kisfiú rajzol. A kör tehát szabályos, mégis hiányzik valami. Vagy valaki, a képből is, a családból is. Ezt érezhette a festő is, mert a második verzióban a gyerekek az apa ajkán csüggve lesik szavait. A végső változat, a befejezett festmény tökéletes. A szereplők egy irányba, valahová a távolba merednek, csak a legkisebb néz a kezében tartott képre: az anyáéra, aki nincs már. A kompozícióból és a tekintetekből réveteg fájdalom árad. A második típushoz sorolhatók azok a képek, amelyek befejezettnek is, befejezendőnek is felfoghatók. Képileg a leg-