Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Mégis, bármennyi vica, utóbb harc lobbant is fel a nyelvi és a territoriális határok és jogok körül, éppen ez idő tájt sűrűsödött meg a sokoldalú kulturális kölcsönhatás. Költők, színészek, muzsikusok vándorolnak országhatárokon át, velük együtt motívumok is a népdaltól a történelmi festészetig. Soha annyi fordítás, soha annyi magától értetődő plagizálás nem volt. Mi több, éppen a nemzeti pluralizálódás korában ébredezik a régió összetartozásának tudata is. 1848-ban születnek meg a régió pluralitását kifejező átrendezési tervek: Prágában az ausztro-szláv, Budapesten a dualista koncepció. 1849-ben a bécsi udvar hirdeti meg a nagyosztrák Gesamtstaat alkotmányát és valósítja meg az abszolutisztikusbürokratikus centralizációt. Vele szemben azonban felsejlik, a hontalanok és jogtalanok azilumában, Párizsban, Londonban és Torinóban — először a régió történetében — a Dunai Konföderáció utópiája is. A sokféle nemzeti identitás politikai és kulturális arculatának formálódása és kölcsönhatása a múlt század második felében teljesedett ki. A kettős Monarchiában az alkotmányosság és a liberalizmus — ha nem John Stuart Mill mintakönyvéből másolták is ki — viszonylag tág teret biztosított a pluralitásnak is, a kölcsönösségnek is. A Monarchia vám- és cenzúramentes területén szabadon áramlottak az áruk, az újságok, az eszmék, szabadon mozogtak az emberek. A városi lakosság csaknem fele kétnyelvű volt, és a dualizmus korában mintegy öt milliót tett ki a nemzeti vagy vallási vegyes házasságban élők, s az ebből születettek száma. Az első világháború is. Robert Musil: A tulajdonságok nélküli ember. Bp., 1977.41. old. előtti fél évszázad egy páratlan méretű migráció időszaka volt, amely megváltoztatta Amerika és Európa, ezen belül KözépEurópa települési és társadalmi struktúráját. E nagy folyamatnak árnyoldalai is voltak a nagyvárosi nyomornegyedekben, a szociális bizonytalanságban. Nem tagadjuk, és a mai elrettentő példák ellenére sem kisebbítjük az osztrák és a magyar vezető rétegek elnyomó nemzetiségpolitikáját. A nemzeti ellentétek gyakran heves parlamenti és utcai csatározásokban törtek ki, de a „szünetekben", a mindennapokban — írja Musil — a szembenálló felek a legremekebbül kijöttek egymással.

18 Azok a békebeli mindennapok! A mindennapok uniformizáló keretét a polgári civilizáció, az eklektikus historizmus alkotta. És itt nemcsak a párizsi mintát adaptáló boulevard-ok és avenue-k, nemcsak a színházak, a kórházak, a kávéházak, a lakóudvarok és pályaudvarok, röviden: a barokkal élénkített neoreneszánsz utcaképek és városképek hasonlóságáról volt szó, hanem egy regionális lakáskultúra közös normatíváiról, amelyekről a külső szemlélő és a bennszülött mindmáig felismeri a középeurópaiság csalhatatlan jegyeit. Egyszintes, axiálisan elrendezett lakások, szimmetrikus hálószobával, nappalik biedermeier bútorokkal, Makart-stílusú szalonok, a lakáskiegészítő kávéházak baráti és szakmai társaságok informális összejöveteleire, olykor írói alkotómunkára, a mindennapok eme alapelemei — minden helyi és nemzeti sajátosság ellenére — életmódbeli kiegyenlítődést és hasonlóságot hoztak létre a régióban Münchentől és Bécstől