Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Prágáig, Budapestig, Ljubljanáig, Pozsonyig, Kolozsvárig.

19 Az életmódban objektiválódott mentalitások alapján Közép-Európát meg lehetne a lakáskultúra, az étkezési szokások vagy akár a kávéházak tipológiája felől is közelíteni. Hadd kíséreljem meg a meghatározást— vállalva a nem szigorúan bizonyított hipotézis kockázatát is — a régió zenei kultúrája felől. Közép-Európa az a térség, ahol vagy ahonnan Brahms, Liszt, Chopin — utóbb Bartók, Kodály, Janácek — a sokszínű zenei folklórból összeurópai muzsikát komponált, ahol Párizs után új színekkel, új zamattal virágzott ki az operett, ahol a kávéházban, de a külvárosi kisvendéglőben is bécsi keringőt játszott a szalonzenekar és magyaros cigányzenét a cigányzenekar, ahol a promenádon mindenütt mindent, indulót és operettnyitányt játszott a katonazenekar. Közép-Európa az a régió, ahol szilveszter este a színházban, az operában A denevér-x. adták elő, és játsszák vagy közvetítik a mai napig. A közép-európai kultúra fénykora, regionalitásának és egyetemességének kiteljesülése a századfordulón jött el. Csak a reneszánszhoz fogható az a páratlan kreativitás, amely a tudomány, az irodalom s a művészet minden ágában eredetit és zseniálisat teremtett, és még utoljára össze19. Carl E. Schorske: Fin-de-siècle Vienna. New York, 1980. 24-115. old.; Das Wiener Kaffeehaus. (Szerk.: Christian Brandstätter és Werner Schweiger.) Bécs-München-Zürich. 1978.; Bevilaqua-Borsody Béla-Mazsóry Béla: Pest-budai kávéházak. 1535-1935.1-2. k. Bp., 1935.; Waltraud foglalta négy évszázad örökségét, hogy megújítva továbbadja az „özönvíz utáni" hagyományromboló modern és posztmodern irányzatoknak. Képtelenség lenne most valaminő közép-európai Pantheon névsorát összeállítani. Hiszen csak a fizikusok — köztük Mach, Boltzmann, Einstein — vagy a muzsikusok — Mahler, Janácek, Schönberg, Bartók, Kodály — több oldalt töltenének meg. És ha kötetnyi terjedelmű lenne is, akkor is hiányos maradna a lista, sőt még a féloldalas önismeret veszélyét is magában rejtené. Csillogó nevek helyett inkább a listába zárt problémát próbáljuk meg kibontani: mivel magyarázható a természet és a történelem e páratlan bőkezűsége? Honnan, milyen környezetből jöttek ilyen nagy számban az alkotók, a géniuszok, és kikből kerültek ki a befogadók, a műértők és a mecénások? Kutatásaim azt mutatják, hogy a szellemi elit éppen olyan soknemzetiségű volt, mint a régió. Nemzeti szempontból változatlanul a németek és a szlávok — főként csehek és lengyelek — domináltak, megfogyatkozott az olaszok, megnőtt viszont a magyarok és főként a zsidók száma és súlya. A zsidó értelmiség szinte robbanásszerűen hódított tért a kultúra minden területén. Ezt a feltűnő — és sok ellenérzést provokáló — jelenséget lehet magyarázni azzal, hogy számottevő agrárnépesség híján a zsidóság struktúrája az érett ipari tárHeindl: Gehorsame Rebellen. Bürokratie und Beamte in Österreich 1780-1848. Bécs, 1990.225-298. old.; Polgári lakáskultúra a századfordulón. (Bev.: Hanák Péter. Szerk.: Visi Lakatos Mária.) Bp., 1992.