Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

zik. E megoldáskísérlet után itt az ideje, hogy definiáljam, mit értek dramaturgiai szituáción, s választ keressek arra, miben különbözik a drámai szituációtól. A drámai szituáció — a klasszikus meg­határozás szerint — a feloldhatatlan, lega­lábbis kompromisszummal fel nem oldha­tó ellentétek ütközése nyomán előálló helyzet. Ha például két fiatal szerelembe esik egymással, az lehet örvendetes, de semmiképpen sem drámai szituáció. Ha történetesen két ellenséges család sarjai, akiknek gyűlölniük kellene egymást, ak­kor ebben a szerelmi viszonyban már ben­ne rejlik a drámai szituáció lehetősége. Ha azonban a szerelmes ifjú a helyzet kény­szerében megöli kedvese bátyját, akkor teljes végzetességében előáll a drámai szi­tuáció. Nos, valami hasonlóval találkozunk Az ördög expozíciójában is: két fiatal, ám koldusszegény szerelmes szétválik, az asszony egy dúsgazdag kereskedő felesége lesz, a férfi pedig híres és jómódú festő, aki lemond a nagy szerelemről, s a férjjel is, az asszonnyal is tisztes barátságot köt. Ámde mindhármukban fészkelődik a gyanakvás, mondjuk, a bizonyosság hiánya, és a meg­bizonyosodás oktalan vágyától, a hübrisz­től űzve, kihívják maguk ellen a végzetet: a férj a festő baráttal megfesteti a feleség portréját. A drámai szituáció lehetősége már ott bujkál, de mivel a végzet kissé las­san mozog, Molnár besegít az Ördög képé­ben. Ki is vagy mi is az Ördög? Diabolus ex machina? Igen, hiszen az égből pottyan a darabba, éppen abban a pillanatban, ami­kor a szerelmesek eltagadják egymás elől olthatatlan szerelmüket. Vagy talán pom­pás és paradox aforizmákat szóró rezonőr? Igen, ez is az ördög-Molnár. íme egy kis csokor szellemesség. Az ördög A feleség egyébként is olyan, mint a monokli. Elegáns viselet, de nélkü­le jobban lát az ember... János De nem az igazi asszony! Az ördög Igaza van. De igazi asszony mindig csak egy van: másnak a felesége. János Pfuj. Milyen cinikus gondolat. Az ördög Nem. Praktikus csupán. Az olyan tigrisnek, amely egy embert már föl­falt, a hátára kell ülni... János De ha már az első férfi, a férj erős! Ha már az megszelídíti a tigrist! Ezt hogy hívják? Az ördögEzt állatszelídítőnek hívják. És pénzért mutogatják, ketrecben, a nyava­lyás tigrisével együtt. Vagy inkább az elfojtott vágyak freudi tudatalattijának megtestesülése ő? Avagy mindhárom együtt, egy funkciónak, a dra­maturgiai helyzet megteremtésének a szolgálatában? Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint a dramaturgiai csúcspont kiötlé­se és megrendezése. Jolán, hitvesi hűségét bizonyítandó, szép fiatal lányt akar elvetet­ni Jánossal, aki gáncs nélküli lovagiasságá­nak frakkjában már-már hajlandó is háza­sodni, amikor az Ördög ügyes trükkel meg­nyitja a tudatalattit. Jolánt földig érő bun­dába bújtatja. Jánossal elhiteti, hogy alatta nincs semmi, szerelme meztelen. A kísér­let pompásan sikerül: János féltékenysége robban. Jolán szerelme lobban, a férj a va­lóságra döbben: kész a d/rJmai szituáció. Itt valakinek halnia, pusztulnia kell. Itt annak a baljós revolvernek el kell — kellene — dörrennie vagy a férj, vagy János kezében.

Next

/
Thumbnails
Contents