Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

már mennek a tüchtig, tisztelettudó levelek a „liebe Mam"-hoz, akinek „parancsait" buzgón megtartja és kisebb testvéreivel megtartatja. Néki számol be gyermekkora nagy sikerélményéről, amikor nyolcévesen egy sólymot röptében, egy nyulat futtában lőtt le. Imádságosan mond hálát a mamának az ifjú császár, és szinte a szerelmes panasz hangja hallatszik ki az 1849. április 19-i, Olmützből írt leveléből: „Nekem itt minden puszta és sivár, amióta Maga elutazott; a reggeli és a tea is nagyon szomorú", s mindehhez a sok kellemetlenség Magyarország miatt, „amit el kell viselnem". Már harmadik éve ül a trónon, de még mindig „alázatos kérelmet terjeszt elő" a mamának, hogy engedje öccsét részt venni egy hadgyakorlaton. És persze a mamának számol be az unokatestvér, Erzsébet iránt fellobbant szerelméről s a házasságról is. Ferenc József, levelei kétséget kizáróan tanúsítják, valóban szerette szépséges, bánatos mosolyú, meleg fényű, karcsú-törékeny hitvesét. Az első korszak leveleiben, tőle szokatlan módon, érzelmekről is ír, romantikus frázisokból köt csokrot. Utóbb a levelek rövidülnek és szürkülnek. Pár soros információk egészségről, utazásról, napi dolgokról és vadászatokról. A hang szeretetteljes, inkább atyáskodó, némi jóindulattal akár évődőnek is nevezhető. Gondokról, hangulatokról, politikáról azonban csak anyjával levelez. Csak neki ír államtitkokról, személyi ügyekről, csak előtte nevezi Viktor Emánuelt tolvajnak, III. Napóleont főgazembernek (Erzschuft), előtte vallja meg, hogy igazából Magyarországtól fél. Sok a baj a világban, de oda se neki, „wenn Ungarn nicht wäre, konnte ich ganz ruhig der Zukunft entgegensehen" (ha Magyarország nem lenne, nyugodtan néznék a jövő elébe) — írta 1860 októberében. Zsófia és Erzsébet. Kezdetben familiáris jóviszony van a nagynéni-anyós és az unokahúg-meny között. Ez hamarosan megromlik. Erzsébet nehezen viseli az uralkodó természetű, házsártos anyóst, az meg nem szíveli a szeszélyes, beteges menyet, aki eléggé el nem ítélhető módon vonzódik a magyarokhoz. Nincs rá írásos bizonyítékunk, hogy okoztak-e Ferenc Józsefnek gondot és milyent: felszínest vagy sérülésest, a kettős érzelmi kötődés zavarai. Ilyesmiről sohasem írt, nem szólt. Elnyomta az effajta konfliktusokat, az érzelmekkel együtt, amelyek az uralkodói bürokrata kemény sejtszövetei között valahol megbújtak. Zsófiát mindvégig imádta, a gyermeki szeretetnél és a trónrasegítés miatti hálánál mélyebb rajongással. Erzsébetben bizonyára nem találta meg a gondoskodót, az anyait, s habár képeivel tele volt a Burg, a tanácsterem, a dolgozószoba, az ágya fölé anyja Madonna-képét tette. Előtte áldozott élete végéig, elalvás előtt. Azt mondják, hogy Ferenc Józsefnek, aki egyébként kedvelte és gyakorta látogatta a színházat, nagyon tetszett Schratt Katalin Mária Terézia szerepében. A hálószoba négy táblaképe érdemel még figyelmet. Az ággyal szemközti falon két csatajelenet, A. Adam munkája: Rade tzky marsall győzelmei az 1848-1849. évi olaszországi hadjáratban. Érthető, hogy a császár szívesebben emlékezett ezekre, mint a tíz évvel későbbi vereségekre. Ma-