Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

Szétszakadt nemzedék. Beszélgetés Hanák Péterrel (Interjú)

Futbalkapusként 1954 tavaszán voltatok szolidárisak, hanem azokkal, akik ellen végül is ez a ti részvételetekkel működtetett rendszer irányult. Igen, ez a kérdés. És saját példámra hivatkozva azt mondhatom: számomra ez a fajta azonosulás 1941 és 45 között létkérdés volt: megmaradás vagy pusztulás kérdése, nemcsak erkölcsi, hanem fizikai értelemben is. Az 1945-48 közti korszak a hité és a reményé volt, 1948 után pedig az azonosulás egzisztenciális kérdés lett, az élet, a megélhetés és a karrier értelmében. A lojalitás elvesztette eredeti sorsszerűségét, külsődleges, formális lojalitássá alakult át, és tartalma ennek megfelelően változott: létkérdésből egzisztenciális kérdés lett. Volt ebben félelem is, de pozíciószerzési vagy megtartási vágy is. Ez persze csak később tudatosodott bennem, mint ahogy az is, hogy ebből olyasfajta belső klikkharcok, hatalmi- és pozícióharcok lettek, amelyek semmiféle moralitásnak nem voltak megfeleltethetők. Es minthogy ezek a pozícióharcok nyilvánvalóan ideologikusan folytak, lehetett hinni, hogy még mindig nagy eszmei kérdésekről van szó. Hogyne! Kezdetben fel sem merült, hogy ezek az ellentábort, a másként gondolkodókat tönkretevő ideológiák pusztán önigazoló ideológiák vol-