Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Kastély az ugaron Ady nemzedékének közéleti ílet és hódolom, 1 977. szeptember 10. 7. old. A

századelő kulturális forrongása nem a lomha magyar ugar megbolydulása volt. Új szellemi áramlatok száguldottak át Európán, Párizstól Pétervárig és onnan vissza Párizsig. A klasszikus hagyománnyal előbb a szecesszió szakított, emezzel viszont hamarosan a művészeti és irodalmi avantgárd szállt szembe. Ennek a szellemi megújhodásnak volt része — sajátos, öntörvényű ága — a miénk is, hiszen vele és általa mégiscsak a magyar ugar bolydult meg. A közéleti „szecesszió" Ismeretes, hogy a századfordulón kezdődött szellemi forrongás táptalaja a klaszszikus kapitalizmus leáldozása, a liberális racionális civilizáció értékrendjének válsága volt. Nem szeretném az ismereteket ismételni, sem a monopóliumok uralmáról, az imperializmus végzetes konfliktusairól elmondottakat és megtapasztaltakat. Csupán egy, eszmetörténetileg jelentős mozzanatot emelnék ki: a századvégen a tőkés rendszer korábban is laza párban haladó társadalomkritikája és kultúrkritikája élesen szétvált egymástól. A politikailag aktív irányzatok — akár a konzervatív jobboldalon, akár a szocialista mozgalomban — a társadalomkritikát állították előtérbe, a kultúrkritikában viszont a közéletből kiszorult, a reményvesztett passzivitásba vonult rétegek, csoportok elégedetlensége vagy szorongása szólalt meg. Új jelenség volt az is, hogy a kultúrkritika bázisa fokozatosan a polgárságra, a klasszikus liberalizmus hívő nemzedékének kiábrándult utódaira tolódott át. Azok a rétegek, amelyeket a monopolista érdekcsoportok polgárai létükben fenyegettek, és azok az érteim-