Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

tését, széles körű népművelése. Ez együtt soknak tűnik: elég vékony az a réteg, amely a középkori legendáktól és Anonymustól Pázmányon, Zrínyin, Mikesen, Széchenyin, Keményen keresztül Komját Aladárig és Kassákig a szemlélet, műfaj és érték rendkívüli változatosságát be tudná fogadni. Talán célszerűbb lenne különválasztani a művelődéstörténetit az eleven irodalomtól, a remekírótól. Bizonyára megvan a létjogosultsága egy művelődéstörténeti sorozatnak, olyasminek, amit a Monumenta Hungáriáé His torica és az Aurórasorozat igyekszik, ha kissé vontatottan is, megvalósítani. Egy új, átfogóbb sorozatban helyet kaphatnának a középkori krónikaírók és hitvitázók, éppúgy, mint Hajnóczy, Széchenyi, Kossuth itt javasolt válogatott munkái. Sőt, nem is lenne helyes megállni a múlt század közepénél. Folytathatnánk a sort Táncsiccsal, Jászival, Szendével, Rácz Gyulával, Szabó Ervinnel, Kunfival, Károlyi Mihállyal, a népi írók időálló szociográfiai-publicisztikai munkáival. Szívem szerint nagyon is javasolnám a magyar történelmi, társadalmi-politikai gondolkodás legjobb hagyományait felölelő sorozat megindítását. De külön, és nem a remekírókkal vegyítve, mert ez a társítás mindkettőnek inkább ártana, mint használna. Egészében úgy látom, hasznosabbak lennének a történetiség és a népművelés szempontjából differenciáltabb sorozatok, amelyek jobban megközelítenék az olvasók és főként a már vagy még nem olvasók különböző rétegeit, s egyúttal őket is jobban közelítenék az olvasáshoz, az irodalomhoz vezető lépcsőkön. Végül még egy megjegyzést. A magyar irodalom fő vonulatának éppúgy, mint a társadalmi gondolkodás legjobb hagyományainak időtálló klasszicitása mély történelmi meghatározottságában rejlik: a sors parancsolta feladat vállalásában, hogy a nemzetit és emberit, a hagyományt és haladást, az önismeretet és kritikát magas szinten egyesítse. De mint minden magas hegyvonulatot, olykor ködök, párák lengik körül: illuzionizmus, önáltatás, irreális valóságlátás. Illés Endre bemutatott tervezete általában szerencsés kézzel emeli ki magát a maradandó, szilárd fővonulatot. Érdemes lenne az itt-ott még párázó illuzionizmust lefújni róla.