Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

KULTÚRA

Schorske: Jó, vegyük a Varázsfuvold-t. Kitűnő példája a különböző kulturális tradíciók és szellemi hatások összetalálkozásánál Megtalálhatjuk benne az alsó osztályból való jellemeket, Papagenót és társait, saját mentalitásukkal, szemléletükkel és a felső osztály jellemeit, Taminótés körét, a magas kultúra hősalakjait, akiknek ugyancsak más etikájuk és világszemléletük van. A darabba tehát beépült a barokk dráma magas-alacsony dichotómiája — a magas kultúra és a népi kultúra kettőssége •—, és ez kifejezésre jut a dallamszövésbcn, a zenei jellemzésekben is. De az egész darab szelleme már átalakult a felvilágosodás, a szabadkőművesség hatására, amely II. József alatt terjedt el Ausztriában. Ennek következtében idomulás is, feszültség is áll fenn a barokk komédia szabad játéka és a felvilágosodás etikus és racionális értelmezésrendszere között. Hanák: Ha a Varázsfuvola ilyen mértékben szintézisen korabeli gondolkodásnak, szabadkőművességnek, jozefinizmusnak, népi kultúrának és a barokk arisztokratikus magas kultúrának, éspedig nemcsak szövegszerűségében, hanem zenéjében is, akkor tekinthetjük-e ezt a reprezentatív Mozart-operának, jellemzőbbnek, mint a Don Juau-t, még ha az zeneileg talán gazdagabb, megragadóbb is? Schorske: Ezzel nem értek egyet. Szerintem a maga módján mindegyik jellemző, és minden műalkotás egyedülálló. Ami a történész számára külön érdekességet kölcsönözhet a Varázsfuvolá-nak, az a hagyomány átalakulása. Kitűnően nyomon követhető benne a katolikus esztétikai kulturális hagyomány átmenete a burzsoá racionális kultúrába. Hanák: Tehát történeti szempontból mégiscsak lehet differenciálni, a művészetitől eltérő ismérvek szerint minősíteni? Más szóval: az irodalmár, a művészet- és a zenetörténész számára az érték és értékhierarchia mércéje maga a mű, tartalma, mélysége, érvényessége és formája, kifejezési eszközei: az esztétikuma. A történelmi hatás, szemléletformálás szempontjából azonban nem feltétlenül a művészi érték a perdöntő. Amit én sajátosan történészproblémának, megoldásában igazi historikus feladatnak érzek, az a nyilvánvaló ellentmondás, hogy nincs feltétlen korreláció a műalkotás értéke, érvényessége és a hatása, vagyis a művészi és történelmi jelentősége között. Schorske: Igen, már Burckhardt megmondta, hogy a történelmet olyan elemekből rakják össze, amelyeket az egyik kor fontosnak tart egy másikban. Vagyis a történelmi értékrend az utókor szubjektív szelektálásától is függ. De itt van az ízlés, a hagyomány, a kultúra szerepe is. Egy jávai számára, aki a jávai zenéhez szokott, Mozart muzsikája valószínűleg teljesen