Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

mek bérleti díját, a gyepesítés, az öntözés, a tisztogatás, a síremlékjavítás és egyéb fenntartási teendó'k költségeit. Rendelke­zett a halottak főkönyve és a sírboltköny­vek vezetéséről. A temetőbürokrácia gon­dossága az élőkre is kiterjedt: megszabta a látogatási időt, a látogatók öltözékét, visel­kedését, a bevihető és kivihető tárgyakat. Szakigazgatási szempontból a temetőt is egyfajta zárt intézményként kezelték, mint egy kegyelettel bélelt kórházat vagy börtönt, amelynek lakóit utólag, illetve már jó előre rendszerezni és fegyelmezni kell. A szakigazgatási logika szerint persze te­metésről csak akkor lehetett szó, ha valaki annak hivatalos módja szerint elhalálozott. Ki tekinthető hivatalosan halottnak? A halottkémlés intézményes bevezeté­sével már II. József próbálkozott, de ez ak­kortájt a szakemberek roppant hiánya miatt nem járt sikerrel. Még fél évszázad múltán is csak a nagyobb városok végeztet­ték orvossal a halottkémlést. A halottszem­lét régi szokás szerint a helybeli pap végez­te, ő állította ki az ünnepi stílusú igazolást is. 7 A formula — szaknyelven: az űrlap — idők rendjén pontosabbá, ám egyúttal ri­degebbé is vált. A halotti bizonyítvány stí­lusa és szerkezete szemléletesen mutatja meg a halál és a temetkezés elbürokratizá­lódását, éppúgy, mint a gyászjelentések el­sorvadása. Egykoron a gyászjelentés (a Partezettel) klasszikus vagy romantikus dekorációval ékesített egész oldalas bú­csúztató volt, az elhunyt életadatainak, rangjának, kiválóságának és kitüntetésé­7. Szántó Bélo: A temetkezés és a kötelező ravatalozás. Városi Szemle, 191 1.787-788. old. nek, kiterjedt érdemeinek és rokonságá­nak teljes felsorolásával. Ez a könnyfakasz­tó — és egyúttal történeti értékű — bú­csúztató századunkra néhány sztereotípiá­ból álló pár soros apróhirdetéssé zsugoro­dott. A halottszemlét és a halotti bizonyít­ványt Magyarországon az 1876. évi köz­egészségügyi törvény (XIV. tc. 110. §) tette kötelező érvényűvé. Kimondta: „Minden halott az erre hatóságilag kirendelt sze­mély által megvizsgálandó aziránt, vajon a halál valóban bekövetkezett-e, vajon az il­lető nem erőszakos halállal vagy nem vala­mely ragályos járvány folytán múl t-e ki." 8 Ha a halottkém semmilyen gyanús jelet nem talált, akkor megállapította a temetés idejét, és kiállította a halottvizsgálati bizo­nyítványt, amelynek alapján a helyi ható­ság megadta a temetési engedélyt, és be­vezette az anyakönyvbe a halálesetet. Fer­tőző betegség vagy erőszakos halálok gya­núja esetén a halottkém az állami és rend­őri hatóságnak jelentette az esetet. Ez az önmagában felettébb racionális és hasznos intézmény azonban lassacskán vaskosra duzzadt. Idővel szabályozták a halottkémi képesítés kellékeit, a nem orvosi képesí­tésűeket a körorvos felügyelete alá rendel­ték; pontosabban szabályozták a ragályok és erőszakos halálok esetén követendő el­járást, kitérve a halva születések és a talált — ismeretlen — hullák fokozott vizsgála­tára is. Az 1910. évi kézikönyv a közegész­ségügyi bürokrácia mintapéldánya, amely még a halottvizsgálati díjak fokozatait is tartalmazza. 8. Magyar Törvénytár. 1875-1876. évi törvények. Bp., 1896. 381-382. old.

Next

/
Thumbnails
Contents