Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)
VÁROS
Egyetlen körúti házat kíséreltünk meg rekonstruálni az 1889 és 1891 közötti, fiatalkori állapotában. Részben azt kívántuk bizonyítani, hogy egy épület helyreállításához, megörökítéséhez nemcsak az építész járulhat hozzá, hanem a történész is — a maga sajátos eszközeivel. Másrészt dokumentumokat kívántunk megőrizni és közzétenni, olyanokat, amelyeket kor- és rétegjcllcmzőnck tartunk. A tervezők és az építők, a tulajdonosok és a bérlők rég elporladtak, s maga a ház sem áll örökké. De a századvég Budapestjének építkezési módját, lakásviszonyait, lakberendezési szokásait, életmódját és mentalitását feltárhatjuk és megőrizhetjük az eljövendő örökösök számára. Tanulmányunk esettanulmány. Ellenkeznék e fogalommal és e műfajjal, ha esetünket több-kevesebb önkényességgel tipikusnak minősítve, általános érvényű következtetések levonására vállalkoznánk. Ámbár nyilvánvaló, hogy az egyediben is benne rejlik az általános, egyetlen körúti neorcneszánsz bérházban is az egész Körút, sőt talán az egész budapesti historizmus egynémely jellegzetessége, de egyetlen példa alapján a budapesti s a körúti tipikusság nem állapítható meg. Hogy házunkban, az Erzsébet körút 35-ben, menynyi az egyedi és mennyi a tipikus, azt majd az eljövendő örökösöknek, e történeti műfaj folytatóinak kell eldönteniük.