Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

A halál Budapesten és Bécsben A nagyvárosi halál elidegenedése a múlt századvégen* K

orunk civilizációja nem tudja befogadni a halált. Tudományos-technicista racionalizmusa elutasítja, fel-fellobbanó irracionalizmusa beleborzad. Hiába épít kristálycsillogású kórházakat, hiába találta ki a szelíd higiénikus hamvasztást — és a brutális gázkamrákat —, a mesterséges életben tartás — és a szemvillanásnyi tömeghalál — leleményes technológiáját, a halál elidegenedett korunk társadalmától. Civilizált korunk civilizált embere pedig, ha az utcán, az újságban vagy a képernyőn naponta a legváltozatosabb formában találkozik is vele, elhárítja magától a halált, fél és iszonyodik tőle, az emberléten kívülálló, metafizikai jelenségnek tekinti. Semmi sem fontosabb pedig számunkra, mint az érthetetlen megértése. Hol és miért változott meg a halálhoz való viszonyunk, a halálfelfogásunk? A halál egykoron a természeti körforgás természetes része, elfogadott aktusa volt: a mulandó anyag és a halhatatlan lélek szétválása. A halál jelen volt a mindennapi életben, a közösség tagjai együtt éltek a halottal, hiszen az a szemük láttára haldoklott, feküdt kiterítve a ravatalon, s aztán körükben, a falu vagy a város közepén a cimiteri* In: Hanák Péter: A Kertes a Műhely. Gondolat. Budapest, 1988. 63-80. old. Tanulmányom a Decoy and Innovation in the Habsburg Monarchy konferenciára készült, amelyet I 985 szeptemberében rendezett a londoni ígyetem. Most jelenik meg először magyarul. i. Történetírásunk eddig alig foglalkozott e témával, holott legsajátosabb anyaga a mulandóság, a halál, az egyéni és a tömeges, a közérdekű és a magánhalál. A témát a történeti antropológia szemszögéből francia történészek vetették fel jó két évtizeddel ezelőtt. Hadd utaljak itt csupán Edgar Morin: L 'homme et la Mort devant l'histoire (Párizs, 1961.) című úttörő munkájára, Philippe Ariès: L'homme devant la Mort (Párizs, 1977.) című példaképül szolgáló könyvére, Pierre Chaunu: La mort à Paris (Párizs, 1978.) és Michel Vovelle: la mort et l'Occident de 1300 à nos jours (Párizs, 1983.) című kitűnő monográfiáira. E helyütt köszönöm meg a témával behatóan foglalkozó munkatársam, Lakner Judit nagy segítségét az anyag összegyűjtésében.