Hanák Péter, a város polgára - Budapesti Negyed 22. (1998. tél)

VÁROS

kétablakos és egy egyablakos szoba néz a körútra, egy háromablakos a teraszra. Ezen kívül van még egy tágas előszoba, két fürdőszoba, egy cselédszoba, konyha, éléstár, egy ruhatár (amely a műszaki leírásban második cselédszobaként szerepel), és végül egy fontos funkciót betöltő átjáró (paszszázs). A lakás utcai frontja 138,5, az udvari 141,5, összes alapterülete 280 m-t tett ki, ehhez járult még a 17,5 m-es terasz. A lakás méreteit és dekorációját tekintve mindenképpen a felső középosztálybeli kategóriába sorolható. Erre vall a belső elrendezés hagyományos hármas tagolása: a déli oldalon helyezkedett el a szolgálati szféra, a konyha, a kamra és a cselédszoba. A lakás közepét a reprezentatív szféra, a 40 nf-es ebédlő és a 35 m-es szalon foglalta el, tőlük jobbra és balra alakították ki a két magánszférát, az egyiket (valószínűleg az északi oldalon) az özvegy háziúr, a másikat a gyermekek számára, mindkettőhöz fürdőszoba, a családfőéhez még ruhatár is csatlakozott. Ily módon az előszobából közvetlenül az ebédlőbe és (feltehetően) a nappaliba lehetett bejutni, ez utóbbiból a háziúr szobájába, illetve a szalonba, amelyből ajtó nyílt az ebédlőbe is, a gyermekek traktusába is. Ezt a magánszférát és az ebédlőt külön átjáró kötötte össze a cselédszobával és a konyhával, hogy a kiszolgálás az étkezések, a fogadások alkalmával gyors és zajtalan legyen. A lakás méreteihez képest a 10 m-es cselédszoba — legalább két személyzetet feltételezve — niég szerénynek is csak alig nevezhető; csupán vaskályha melegítette, ablaka a teraszra nyílott. A két udvari lakás méretei és elrendezése az alaprajzról jól leolvashatók. Az egyik 88,5, a másik 73 m alapterületű volt, ám a nagyobbik is csak háziúri elfogultsággal minősült háromszobásnak, hiszen kisebb szobája csupán 13 m-t tett ki (mai fogalmaink szerint mintegy félszobányit), és elrendezése a hátsó folyosóra néző külön szobájával csak albérlő tartása esetén lehetett előnyös. A másik udvari lakás két szobáját pedig a konyha és a kamra választotta el egymástól, és a vécéje is a melléklépcsőházban kényelmetlenkedett. Ezek a lakások nyilván a szegény alsó középosztálybeli vagy inkább kispolgári családoknak feleltek meg. A második emeleti lakások elrendezése nagyjából az első emeletihez hasonlított. A tulajdonos és a bérlők A ház építtetője és első tulajdonosa Frölich Gusztáv, országgyűlési képviselő, tőkés és földbirtokos. Ahhoz képest, hogy két évtizeden át megszakítás nélkül képviselő és kerek tíz évig az ország egyik legnagyobb bányavállalatának elnöke volt, édeskeveset tudunk róla. O nem írt, róla nem írtak, a parlamentben és az üzleti életben jóformán észrevétlen maradt. A dualizmus kori vezető réteg törzséhez tartozott, a szürkékhez, de nem eminenciási, hanem tucattiszti minőségben. A család a szepesi szászságból szakadt ki. Az apa, Frölich Frigyes már Pesten élt, üzleti vállalkozó és pénztőkés volt. Gusztáv Pesten született 1837-ben, ott végezte az elemi és a középiskolát, majd Hohenheimbe, mezőgazdasági főiskolára küldték, valószínűleg földbirtokosnak akarták nevelni. Hosszabb külföldi tanulmányút után a család Temes megyei birtokát vette át, mintagazdaságot szervezett, mégsem