Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873
tikából idevesszük a kézművessegédek kategóriáját is, ami Pest esetében a kontárokat jelentette. Arányuk 1840-ben már azonos a céhes mesterekével (tehát megduplázódtak a század első négy évtizedében), így együttes lélekszámuk végül is nem csökkenést, hanem kb. 5 százalékos növekedést mutat. Más, közvetett adatok arról szólnak, hogy a tisztviselők és értelmiségiek a századelő 1 százalékához képest a forradalom előestéjén már a felnőtt férfi lakosság 6 százalékát tették ki. Hasonlóan közvetett számítások utalnak arra, hogy a nemesség mintegy 5 százalékát alkotta a reformkori Pest lakosságának. A korviszonyok pontos megértéséhez ekkoriban még elengedhetetlen a lakosság vallási megoszlásának ismerete. Az uralkodó tendenciák bemutatására elegendő a pesti statisztikákba belepillantanunk. Bár a város katolikusainak arányszáma a század első felében csökkent, még mindig ők adták a hívők több mint 70 százalékát. Alacsonyabb lett az orthodoxok lélekszáma is (2,4-ről 1 százalékra csökkent) — ennek okairól alább külön lesz szó. Jelentősen növekedett viszont az evangélikusok (0,65ről 3,37 százalékra) és a reformátusok (0,42-ről 1,56 százalékra), méginkább a zsidó vallásúak számaránya: 1806-ban az akkori összlakosság 5,23 százalékát adták Pesten, míg 1847-ben már 12,96 százalékot. Ok egyébként a három város közül arányosan Óbudán éltek a legnagyobb lélekszámban: 1813-ban 41,4 százalék, és még 1847-ben is 37 százalék volt a részesedé38. Nagy: l.m., 378-381., Vörös: Lm., 240. old. 39. Budapest lexikon. Főszerk.: Berza László. II. Bp., 1993.666. old., Magyar zsidó lexikon. Szerk.: Újvári Péter. Bp., 1929. sük. A római katolikusok csökkenése 1857-1869 között is folytatódik (72,5-ről 68,28 százalékra), az evangélikus népesség ugyanekkor majdnem 6 százalék körül stagnál, és lassan 0,5 százalékra olvad az orthodoxok képviselete. Továbbra is gyarapszanak viszont a reformátusok (3,18-ról 5,2 százalékra) és az izraeliták (17,41-ről 19,64 százalékra), bár a tempó persze már nem olyan sebes, mint korábban. Egy részük azonban bizonnyal Óbudáról jön, mert ott ebben az évtizedben nagyságrendekkel — 31,5-ről 18,4 százalékra — csökkent a zsinagógához tartozók lélekszáma. 38 Gazdaság- és társadalomtörténeti jelentőségénél fogva külön kell szólni az ikervárosok zsidóságának korszakunkra eső történetéről. Amíg 1787-ben csupán 14, addig 1820-ban már 549 zsidó családot írtak össze a pesti számlálóbiztosok; közülük 354 családfő kereste kereskedéssel a kenyerét. Ugyanez a két utóbbi szám 1833ban már 1111 és 716. A betelepülés a negyvenes években erőteljesen felgyorsult, mert az 1840. évi XXIX. törvénycikk jelentősen megkönnyítette számukra a városokba költözést. Országos lélekszámuk gyarapodása egyébként 1825 és 1869 között a legdinamikusabb: két és félszeresére, 190ről 542 ezerre növekszik. Ennek 8,3 százaléka — 44 890 zsidó vallású lakos, a helyi 39 népesség 16 százaléka — élt Budapesten. A pest-budai zsidóságnak a hazai polgárosodásban játszott szerepéről, ennek eredetéről, okairól mára már viszonylag világos képet rajzolt a történettudomány. Mi153. old.; Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai. Bp., 1 989. 18. old.; Walter Pietsch: A zsidók bevándorlása Galíciából és a magyar zsidóság. Volósóg, 1 988.1 1. sz.
