Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873
ként közismert, az agrártermékeknek, illetve a mezőgazdasági termelés melléktermékeinek (bőr, gyapjú, toll stb.) hajdan igencsak fáradságos és szerény jövedelmű gyűjtőkereskedelmét — amelyre eredetileg a hátrányos megkülönböztetés szorította a zsidóságot — a tőkés fejlődés nyersanyagigénye fokozatosan a kereskedelmi tőkefelhalmozás kivételesen tartós és ezért jól jövedelmező forrásává változtatta. Ugyanezen okokból, közelebbről a tőkés vállalkozások fokozódó hiteligénye folytán indult rendkívüli fejlődésnek a zsidóság hasonlóképp kényszerűen tradicionális pénzüzleti tevékenysége is. E folyamatok nyilvánvaló következményeként, a dolog természetéből fakadó egyszerű automatizmussal, a zsidó kereskedők és pénzemberek fokozatosan mind nagyobb számban koncentrálódtak a városokban és kerültek be a kialakuló hazai nagypolgárság vezető köreibe, libben — miként azt a szakirodalom hangsúlyozza — természetesen nem zsidó, hanem polgár voltuk játszotta a meghatározó szerepet. Egyfelől a kiváltságaira féltékeny régi polgárság foglya maradt a körömszakadtáig őrzött hagyományos privilegizált kereskedelemnek és a céhes rendszernek, miáltal képtelen volt betölteni a modern vállalkozónak a kapitalizálódó Magyarország számára létfontosságú funkcióját. Másfelől a polgárosodás fokozatos előrehaladása, a gazdasági, politikai és vallási egyenjogúsítás irányába tett szívós lépések sora mindinkább szélesítette a zsidóság érvényesülési körét, a polgári sze40. Szabad György: A polgári jogegyenlőség elleni támadás és kudarca a század végi Magyarországon. íársadalmi Szemle 1982.8-9. sz. 70-71. old. rcpeknek megfelelő életvitel kialakítását. Mindezek összetett eredményeképpen azután a 19. század közepére — alig egy emberöltő alatt — a zsidóság gazdasági és társadalmi súlya nagyon megnőtt Magyarországon, és még ehhez képest is különösen jelentős lett a formálódó nemzeti piac központjában, Pest-Budán. A pesti zsidóság alapvetően három forrásból gyarapodott a reformkorban. Az első csoport tagjai a fentieknek megfelelően a hazai nagy birtokközpontokból érkeztek, és a legfogékonyabb rétegét képviselték az állami és a földesúri uradalmak bérlőiből, terményfelvásárlóiból álló társadalmi rétegnek. A másodikba a csch-morva tartományokból, illetve Ausztriából és KeletPoroszországból származók sorolhatók, akik elsősorban üzleti kapcsolataik révén gyökeresedtek meg Pesten. Végül a harmadik csoport a felosztott Lengyelország és Ukrajna, illetve a Habsburg Birodalom galíciai tartománya felől érkezőkből állt, kultúrájában és életvitelében jelentősen különbözve az előző kettőtől.' 1 ' Pest többrétegű zsidó társadalmának első települési centruma a Terézvárosnak keresztelt egykori Felső-külváros, pontosabban annak déli része volt, amely 1882ben önállósult, és ekkor — a magyar nemzet iránti szimpátiái folytán közkedvelt királynéról — az Erzsébetváros nevet kapta. A városi hatóságok külön engedélyével tolerált (megtűrt) vagy kommoráns (ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező) zsidók, továbbá a vásárokra érkező hitsor4i. Gazda Anikó: A magyarországi zsinagógák ismertetése megyék szerint és a budapesti zsinagógák. In: Magyarországi zsinagógák... Főszerk.: Gerő László. Bp., 1989.223. old.
