Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873
templom három földszinti helyiségében — a főállású tűzoltók is megkezdik rendszeres szolgálatukat. Éppen időben, tehetjük hozzá, mert a kezdő évben ugyan csupán SS, de a következő esztendőben már 103 esetben harsant fel a bevetésre induló, ezernyi fémtől csörömpölő tűzoltószekerek szirénája. A tűzoltóságnál mostohábban alakult a közegészségügy állapota: talán itt maradt el Pest-Buda leginkább a nagyvárosi követelmények teljesítésétől. A hatalmas bevándorlás szülte iszonyatos lakásínség túlzsúfolt tömegszállásokat teremtett, amelyek természetesen a legkevésbé csatornázott, legrosszabb higiéniai helyzetű városrészekben szaporodtak el. A városegyesítés küszöbén a néhány közkórház összes ágyainak száma nem sokkal haladta félül a húszezret. Épült ugyan egy-két országos hatáskörű intézmény is — a legragyogóbb példa a lipótmezei elmegyógyintézet —, de a városokban egyelőre csupán az ambuláns kezelés kiterjesztése volt az egyetlen eszköz, amivel a kórházi orvosok javíthatták a lakosság ellátását. De nemcsak a pénzzel — a szemlélettel is voltak bajok. Ahelyett, hogy végrehajtotta volna a kormányzat túl költségesnek ítélt védekezési intézkedéseit, még Rottcnbiller Lipót polgármester is inkább a kolerás betegeket látogatta a Rókus kórházban, hirdetve, hogy a betegség nem fertőző — míg végül kirendelt királyi biztosnak kellett felállíttatnia az elkülönítő barakkokat, és megtétetni a többi szükséges intézkedést. Pest, Buda és Obtida fejlődésének — miként a demográfiai fejezetben már utaltunk rá — egyre szorosabb része lett azoknak a környező falvaknak az övezete, amelyek gazdaságát, társadalmát mindinkább befolyásolták, majd át is alakították a formálódó nagyváros munkaerő-, élelmiszeres nyersanyagigényei. Fejlődésük legáltalánosabb jellemzőjeként kettős hatást említhetünk. Egyfelől népességük megélhetése közvetlenül vagy közvetetten, de mindinkább a formálódó Budapest viszonyaitól függ, így szaporodtak azok a tényezők, amelyek szabályos elővárossá alakulásuk felé hatottak. Másfelől a településkép is átváltozik, és a falusias jellegből határozott előrelépést mutat a kisváros félé. Ha „Budapest-centrikusán" nézzük viszonyaikat, a munkaerőtartalék részleges biztosítása mellett e területek legfontosabb funkciója a nagyváros fogyasztásának kiszolgálása. E vonatkozásban már javarészt önszabályozónak minősíthető piaci mechanizmusok érvényesültek, vagyis a városi hatóságok bízhattak abban, hogy a lakosság által látogatott vásárterek áru igénye önmagában elég vonzerő az elővárosi szállítóknak, és nem kellenek központi intézkedések az ikervárosok élelmiszerellátásának biztosítására. Ez utóbbi területnek azonban volt egy speciális közegészségügyi vetülete, amit kellő higiéniai felügyelet alá kellett helyezni. 1863-ban érkezett el a pillanat, amikor a pesti városi tanács megszüntette a magánvágóhidak nagy részét, és csupán 32 műintézet kapott jogosítványt élő állatok levágására. Ezt is azonban csupán átmeneti megoldásnak szánták, és — főképp németországi példák alapján — egész közvágóhíd-telep felépítését határozta el a város a Soroksári út menti szántóföldek helyén. Az 1872. július 27-én tartott átadási ünnepségen a városatyák, amilyen örömmel csodálták meg a
