Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873

igyekezett sakkban tartani, azonban erődítéstechnikailag nem volt igazán korszerű, így inkább pszichológiai hatásában biza30 kodhattak a birodalmi illetékesek. A politikai elnyomás azonban nem tudott változtatni azon az elemi tényen, hogy a reformkori gazdasági és politikai folyamatok eredményeképpen Pest — de tágabban az ikervárosok régiója — a szerveződő nemzeti piac közponjává vált Magyarországon. Ezt a tényt ugyanúgy el kellett fogadnia a Bach-huszárok „főparancsnokságának", amiként nem lehetett elodázni — legfeljebb hatályában, kedvezményeiben szűkíteni — az 1848-as törvényekben kimondott jobbágyfelszabadítást sem. A rettegés korai, szürke évei után tehát mind világosabbá vált, hogy Pest-Buda az ország szíve marad, tovább fejlődik, és közben évről évre mindjobban megváltoztatja arculatát. A Szépítési Bizottmány csendes kimúlását azonban nem követte — és az önkényuralmi körülmények közepette nyilván nem is követhette — olyan operatív testület létrehozása, amely tervszerűen gondolkodhatott volna a város jövőjén, és a szükséges területek komplex felügyelete révén mindazt meg is tehette volna, amit a nemzeti centrum gyarapodása megkíván. Erre csupán korszakunk legvégén, a kiegyezés után — de akkor igen hamar — került sor: 1870 márciusában Andrássy Gyula miniszterelnök a saját elnökletével alapította meg a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, hogy a végrehajtó hatalom legfelsőbb szintjéről kísérje figyelemmel — sőt a kulcskérdésekben egyenesen 30. Radnoi Lóránt: A Citadella. Bp., 1963.14-22. old. onnan vezényelje -— a magyar főváros megfelelő fejlesztését. A magyar történelem harmadik felelős kormányának vezetője egykoron a nagy Széchenyi István oldalán tanulta a várospolitika fortélyait, és éppen azért hozta létre már három esztendővel a városok tényleges egyesítése előtt ezt a mindhármukra kiterjeszkedő hatályú, nagy jövőjű intézményt, hogy a helyi partikularizmusokat legyőzve munkálkodhas• » 31 son Bécs vetélytársának felemelkedésén. A város közlekedési forgalmát jelentősen felgyorsította, hogy 1855 szeptemberétől a Lánchíd fapallóin, fakockáin átgördülő hintóknak, szekereknek immár nem kellett megkerülniük az egész Várhegyet. Az előző évben átfútt és ekkorra már közúttá szélesített Alagúton át közvetlenül hajthattak rá a Székesfehérvárra menő — nem hadi, hanem kereskedelmi — útra. Az évtized másik hatalmas középítkezés-sorozata a már emlegetett kőrakpartok elkészítése volt, és le a kalappal, amilyen Kolumbusz tojása módszerrel sikerült megtalálni rá a pénzt. Mivel az eliszaposodás veszélyének csökkentése érdekében a szakemberek a vízsodrás erejének növelését javallottak, a partvonallal összébb szorították a Duna medrét — ezáltal azonban az addigi partmenti házsor és a víz között egy viszonylag széles, új területsáv keletkezett, amelyet az Alagútból kibányászott kőanyaggal töltöttek fel. Az ezeken kimért új telkek — a város immár legelőkelőbb része — eladási ára azután nemcsak a beruházás költségeit fedezte, hanem sok százezer forintos hasznot is ígért a pesti tanács31. Siklóssy László: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa története. Hogyan épült Budapest? 1870-1930. Bp., 1931.80-95. old.