Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873

nak, amiére még a tőkeerős külföldiek betelepedésétől félő közvélemény felbolydulását is érdemes volt elviselni. Végül zömében közbizalmat élvező nemzeti intézmények nyerték a tárgyalási versenyt: a tőzsde, az Első Magyar Altalános Biztosító, a Hungária Szálló, valamint a Thonet család (utóbbiak telkét eredetileg egy új Nemzeti Színház céljára tartalékolták, de végül csere lett belőle: a bútorgyáros famíliától kapott pénzből épült fel később a Sugárúton az Opera). Az új Duna-sor kiépítésével a József nádor-féle klasszicista városképet lassan eltakarta az eklektika, bár pl. a Roosevelt téren csak a második világháború és a bontócsákánnyal történő szocializmus-építés tüntette el végképp a Hild-korszak maradványait. A kettő között csupán rövid ideig érvényesült a romantikus építészet historizálása, részben mert az Angliában oly népszerű Gothic revival csak megkésve érkezett el Európának ebbe a végébe, részben meg amiatt is, mert a klasszicista palotaformálás tömegszetkezete, belső elosztási lehetőségei olyan szerencsésen megfeleltek a pesti bérház-igényeknek, hogy a gótizálás jobbára csak a habarcsból kinyomott díszeken, néhol az ablaknyílásokon érvényesült. De feltétlenül említésre érdemes a még a forradalom előtt elkészült Pekáry-ház, Brein Ferenc munkája, azután Ybl Miklós ouvre-]ébö\ a Múzeum-körúti Unger-ház, a Szent István téren a Wieser Ferenc tervezte Pichler-ház, az idős Hild József Hermina-kápolnája a Városligetben, avagy Petschnig János rajztanár értékes munkája, az egykori Budai fclsőreáliskola — ma Toldy Ferenc Gimnázium — várkastélyszerű épülete, amelynek udvaráról 1942-ig kis mozsárágyú dörrenése jelezte a városnak a délidőt. E tisztes mestermunkák manapság belesimulnak az eklektika tengerébe, és csupán a hazai romantikus építészet csúcsa, Feszi Frigyes keletiesmagyaros Vigadójának magányos sziklája emelkedik ki közülük. Rekvizítumok tehát ma már a sötét lépcsőházak korlátjaiban rozsdásodó csúcsíves vasmunkák, avagy a szintén Feszi tervezte gótikus vasrács a Duna-parton. A város képét valójában a párizsi, bécsi példákat eklektikusán alkalmazó bérpalota formálta át abban a — már említett hatalmas bevándorlást kísérő — építkezési lázban, amely kezdetben emeletráépítésekben, később pedig olyannyira az új épületek megalkotásában jelentkezett, hogy 1853tól 1872-ig 29 százalékkal növelte a házak számát Pesten. De nemcsak a lakóházakon, hanem a városfejlődés új funkcióinak megfelelő épületek sokaságán is pontosan mérhető a változás: pályaudvarok, raktárak, áruházak, gyárak vasszerkezetei hidalnak át korábban elképzelhetetlen méretű fesztávolságúkat, itt-ott már megjelenő betonelemek töltenek ki szokatlan méretű és formájú tereket. Az uralkodó új stílus pedig a reneszánsz attribútumokkal jelentkező Ybl-féle eklektika, bérházak százainak tucatmcgoldásai mellett olyan remekművekben nyilatkozva, mint a Puskin utcai Esterházy- és Károlyi-paloták, avagy a mester egyik főműve, a manapság a Közgazdaságtudományi Egyetemnek otthont adó Fővámház. 3 32. Hneufler: I. m., 266., Siklóssy, i. m., 59-62. old.