Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
CSORBA LÁSZLÓ A folyamatos gyarapodás időszaka: 1815-1873
szó településnek a készülődő világvárosétól még teljességgel elütő hangulatát. 24 A budai határ szőlői, és főképp árnyas erdei igen korán kedvelt pihenő-nyaraló vidékévé váltak nemcsak a budai, de a pesti polgárnak is. Az 1820-ban emelt első igazi klasszicista nyaralót „Laszlovszky tusculanuma" néven jegyzi a korabeli térkép; két évre rá már állott a Kalmárffy-villa is, mellette egy fogadalmi Szűz Mária kápolnával. A harmincas-negyvenes évekre azután üdülők egész láncolata húzódott a Zugligetben, a Szép Juhászné környékén, avagy a Sváb-hegy lankáin. A villák mellett nemegyszet kisebb majorságot is fenntartott a tulajdonos, de ennek hangulata nem a piacorientált agrárüzemet, hanem jóval inkább a nemesi kúriák gazdasági udvarának archaikus-félparaszti légkörét idézte. Az a társadalmi nyomás ugyanis, ami a nemesi-birtokosi életformát értékelte meszszc a legmagasabbra a lehetséges hazai minták közül, egy sajátos polgári szimulációt eredményezett a budai hegyvidék legyezőszerűen kinyíló völgyeiben. A villatulajdonosokat persze asztalravalóval is ellátta a „birtok", a kirándulók kiszolgálására pedig nyári vendéglők épültek — még ha nem mindegyikük a konyhájáról lett is nevezetes. A Disznófőtől északra álló Isten Szeme fogadó pl. — melynek közelében ma a magyar polgári átalakulás talán legnagyobbjának Tóth István alkotta bronz mellszobra áll — azzal vonult be a politikatörténetbe, hogy 1837. május 5-én innen hurcolták fogságba Kossuth Lajost. Aki manapság a közkedvelt budai kirándulóhelyeket látogatja, nemigen sejti, hogy legtöbbjük csupán 1847 óta viseli történelmi levegőt árasztó, szép nevét. Döbrentei Gábor királyi tanácsos, a jeles irodalomszervező 1844-ben vetette fel először az ötletet, majd három évre rá határozott úgy a budai tanács, hogy a német tájneveket megmagyarítják — bár erre néhol kissé naiv, tudománytalan megfontolások alapján került sor. Egy részüket régi oklevelekből, adománylevelekből újították fel (Kelenföld, Sasad stb.), mások Döbrentei alkotásai (Hunyad-orom, Vérhalom stb.), valamint a német jelölések fordításai (reiche Ried— Gazdagrét). Jeles ünnepség volt június 16-án a Tündér-hegyen tartott vidám „dűlőkercsztelő", és a magyarosodni akaró német polgárok gyorsan megtanulták a nyomtatott lapokon terjesztett új nevek legszebbjeit: Gsatárka, Csillebérc, Kőérberek, Kurucles, Pasarét, Szemlőhcgy, Törökvész, Vérhalom, Virányos, Zöldmái, Zugliget. 25 A kamarai mezőváros, Óbuda a harmincas évek közepéig csupán csendes fészek a Duna partján. Társadalmi életében a zsidóságnak a napóleoni háborúk idején zajló nagyobb betelepedése volt a legutolsó számottevő esemény; éppígy a városkép alakulásában a gyönyörű klasszicista zsinagóga felépítése 1820-182l-ben. A Selycmfi24. Nagy: I. m., 281-282. old., Schuller Dezső: Adatok a történetéhez és rendezéséhez. Bp., 1934.10-23. old. 25. A nyaralókra, villákra lásd Gárdonyi Albert: A budai hegyvidék első nyaralótelepei. In: Jonulmányok Budapest múltjából. II. B 1933.162-180. old., a dűlőkeresztelőre A budai hegyek és dűlők elnevezése az 1847. évi Június 17-én tartott közgyűlés határozata szerint. Buda, 1847.; Vértesy Mikós: A budai hegyvidék nevei és Döbrentei Gábor. Budopest, 1972.2. sz.
