Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

szerzők műveinek nagy többségét gyorsan kiadták Budapesten. Egy széles forrásanyagra épülő német összefoglaló munka szerint a nácik által betiltott vagy nemkívánatosnak tartott német írók műveinek kiadása tekintetében 1933-1943 között Magyarország Anglia után a második helyen állt: 76 betiltott és 11 nemkívánatosnak tartott (főleg emigráns) német író műve jelenhetett meg magyar fordításban; az ajánlottak, a náci Németország által favorizáltak közül csak 7 könyvet adtak ki; a kiadványok túlnyomó részét a modern német irodalom tette ki.

45 Zenei élet, színház, képzőművészet Budapest zenei élete európai színvonalú volt. A pesti Operaház kiemelkedően nagy korszakát élte; Bartók színpadi művei (/1 csodálatos mandarin-t kivéve, melyet a hivatalos körök 1945 előtt nem engedtek bemutatni), Kodály népdalfeldolgozásokon alapuló daljátékai, az Operaház harmincas években felújított híres Wagner-sorozata, Aluszorgszkij fíovanscsiná-\ának bemutatója mind jelentős állomásai az Operaház rendkívül színvonalas működésének, a kiváló énekesek, táncosok, a kitűnő hazai és a legjobb európai vendégkarmesterek játékának. A legkiemelkedőbbek közül említsük meg Sergio Eailoni, Dohnányi Ernő, Ferencsik János karnagyot, Basilides Aíária, Báthy Anna, Székely Mihály, Rosier Endre énekművészeket, az Operaház más művészei közül Harangozó Gyula táncművészt, Nádasdy Kálmán rendező, Oláh Gusztáv színpadtervező nevét. A koncertélet virágzott, noha a művészi zene hallgatósága viszonylag szűk polgári réteg volt; sokan a Horthy-rendszer nyomasztó légköréből menekültek a művészetek, elsősorban a „legabszolútabb" művészetnek tekintett zene „védőszárnyai" alá. Kelet-Közép-Európa más országaihoz hasonlóan Alagyarország és Budapest is egyik kibocsátó fészke volt a nagy előadóművészeknek: Bartók és Dohnányi mellett említsük meg Zathureczky Ede, Fischer Annie, a fiatalon elhunyt Faragó György, a nemzetközi hírű Waldbauer és Léner vonósnégyes nevét. Ez a virágzás összefüggött a budapesti Zeneakadémia kiváló munkájával és a nagy budapesti zenekarok (az Operaház zenekara mellett a Filharmónia Társaság zenekara, a Fővárosi zenekar, a A1AV szimfonikusok) működésével. A fővárosi zenei élet színvonalát végül még egy korábbi eseménnyel illusztráljuk: 1923-ban, az egységes Budapest megszületésének 50. évfordulóján rendezett zenekari koncert két új nagy művel ünnepelte az évfordulót: Bartók Táncszvttjénck és Kodály Psalmus Hungaricus-inak bemutatójával. Hasonlóan kiemelkedő színvonalú volt a zenetudomány; intézete elsősorban a régi magyar népzene gyűjtésére és összehasonlító feldolgozására szakosodott, s korszakunkban kapott otthont az Akadémia épületében. Virágzott a zenetörténet és a komoly zenekritika is (Molnár Antal, Tóth Aladár, Szabolcsi Bence, Jemnitz Sándor). 45. Dietrich Strothmann: Nationalsozialistische Literaturpolitik. Bonn, 1960. Tabelle Nr. 8-9.