Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

rondelláján döglött ágyúk, csatakígyók, csatabékák merednek békés hegyek felé. Vessen keresztet és meneküljön." Óbuda: „Valamikor itt lakott Izrael tizenkét törzse... Itt előszobáztak, mert a németek nem engedték be őket Pestre s Budára. Azóta már beköltöztek Pestre... Óbudán nem maradt zsidó..." A Józsefváros [itt voltak Budapest nagy egyetemei] az albérletek városrésze, itt készül az egyetemi ifjúság, a jövendő Magyarországa. „De kicsodák a főbérlők, senki sem tudja megállapítani. Idol volt az a sok férfi, aki után ez a rengeteg özvegy és árva maradt?" Szerb Antal leírásában azután egy Vásárcsarnok mögötti utcarészlet következik, majd a Alargitsziget, s Újpest (voltaképpen az észak-pesti nagyipari vidéke) végül húszas, harmincas években épült Ujlipótváros szarkasztikus szavakkal jellemzett képe: „Ma itt vannak a leglaposabb modern paloták. A palotákban fiatal pszichoanalitikusok teregetik ki egymás lelkét a díványokon, a bridzs délceg amazonjai ábrándoznak hófehér fürdőszobák mélyén, rendkívül intelligens magántisztviselők Moszkvát fogják a rádión [ne feledjük, 1935-öt írtunk akkor]... Alinden modern és egyszerű és tárgyilagos és egyforma itt. Két szoba hall az egész városnegyed..." Az irodalomhoz szorosan kapcsolódott a könyvkiadás. A legnagyobb kiadóvállalatok, az Athenaeum, a Franklin, a Révai Testvérek, a Singer és Wolfncr, a Légrádytestvérek, a Szent István Társulat vállalatai a fővárosban voltak találhatók, s többnyire hozzájuk és a nagy lapkiadó vállalatokhoz kapcsolódtak a nagy nyomdaüzemek is; rajtuk kívül több mint száz közép- és kisvállalat foglalkozott könyvkiadással. Alint nagy vagy kisebb tőkés vállalkozások, elsősorban a nagy példányszámú lektűr-irodalom kiadásában voltak érdekeltek, de a komoly irodalommal is intenzíven foglalkoztak. Az írók, költők nagy többsége nyomorúságosan élt, csak kevés jelentős és ismert írónak volt — esetenként tetemes — rendszeres jövedelme. A nagy többség saját költségén, előfizetőket gyűjtve tudta csak kiadni művét; ha egy-egy verskötet száz-kétszáz példányban elkelt, az már sikernek számított. A gazdasági válság után kezdett kiszélesülni az olvasók köre. Közrejátszottak ebben az 1929-től évente megrendezett Könyvnapok, melyeket a hivatalos körök is fölkaroltak. A könyvkultúra terjedése egybeesett a politikai viszonyok harmincas évekbeli romlásával, a könyvkiadást súlyosan érintő zsidótörvényekkel, az utólagos cenzúra erősödésével, ám 1944-ig a könyvkiadás „gleichschaltolására" nem került sor. Megjelentek a „harmadik utas" műveket, sőt a szélsőjobboldalt is támogató kiadók (az állami segítséggel működő Turul és a népi írók műveire specializálódott Alagyar Elet könyvkiadó), de újabb demokratikus szellemű kisebb kiadók is alakulak: a Cserépfalvi, az Officina Kiadó. A főváros szerepét mutatja, hogy a harmincas években az összes kiadott mű 80 százaléka Budapesten jelent meg. S az a körülmény, hogy a német megszállásig e téren, nyíltan vagy burkoltan kiemelkedő szerepet vitt a liberális-konzervatív nagytőke, pozitív vonásokat rajzolt a könyvkiadás arculatára. Ezt segítette a második világháború alatt a könyvkiadást is támogató vezető körök angolszász orientációjú szárnyának tevékenysége. A jelentős nyugati