Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)
LACKÓ MIKLÓS A két világháború között
középiskolát reprezentáló, a 6 éves elemi iskolai oktatást jól kiegészítő, de a továbbtanulás szempontjából zsákutcának tekinthető 4 éves polgári iskola fejlesztését, a gimnáziumi oktatás modernizálását a reáliák felé). A húszas években meghirdetett „neonacionalizmusa" kettős célt követett: egyfelől a közvetlen és akkor teljesen irreális revíziós célok helyett a magyar „kultúrfölényre" való irányvételt, másfelől a nemzeti-nacionalista eszme belső egységet támogató oldalának az előtérbe helyeA 37 zését. A klebelsbcrgi kultúrpolitika, az egyetemek és a tudományos intézmények támogatásán túl, a fővárosi közoktatással, közművelődéssel kevéssé foglalkozott. Budapest a kultusztárca széleskörű iskolafejlesztési programjából alig részesült; a fővárosnak és környékének önerőből kellett hozzálátnia az iskolafejlesztés és a városi népművelés munkájához. Az iskolaépítési program alig érintette Budapestet, amit az is befolyásolt, hogy a fővárosban a csökkenő gyerekszám miatt a népiskolai hálózat nem igényelt nagyobb mennyiségi fejlesztést. Komolyabban a polgári iskolahálózat fejlődött, s mellette a többnyire csak heti egy-két napos oktatást biztosító tanonciskolái-szakiskolai hálózat. (Az önálló tanonciskolák csak a harmincas években jelentek meg. 38 ) Jelentősebb előrehaladás történt a tanítók és tanárok továbbképzésében. Még fontosabb vívmány volt az iskolaorvosi intézmény létrehozása ( 1925től) a nép- és középiskolákban: a fővárost eredetileg csupán 7 körzetre osztó intéz37. Erről részletesen Glatz Ferenc: Konzervatív reform — kultúrpolitika. In: Tudomány, kultóro, politika. Bp., 1990. 5-26. old. mény korszakunk végére közel 60 körzetet 39 foglalt magába. Fontos megemlíteni, hogy a húszas évekhez képest a harmincas évek második felében módosult az iskolaés művelődéspolitika tartalma: a klebelsbcrgi igényesség főleg az állami és a főváros által fenntartott iskolákban kezdett visszaszorulni (az egyházi iskolák megőrizték magas oktatási színvonalukat) s immár túl konzervatívnak tűnt a kultúrfölény és neonacionalizmus eszméje is: jobban előtérbe léptek a nacionalizmus soviniszta változatai. A színvonal és minőség továbbra is hangoztatott elvét a „nemzetnevelés", a „nemzetismeret" eszméivel, majd a diákok katonai előképzésének gyakorlatával párosították. Korszakunk vége felé bevezették a kötelező 8 osztályos népiskolai oktatást, de ez az oktatási forma a gyakorlatban egyáltalán nem vált általánossá. A népoktatásban anynyi változás történt, hogy amíg 1918 előtt a szegényebb dolgozó osztály túlnyomó része csupán a népiskola 4 osztályát végezte el, most ez a helyzet módosult: uralkodóvá a 6 elemi osztályos végzettség vált. Számottevő fejlődést ért el a középiskolai oktatás: amíg a fővárosban az első világháború alatt a középfokú oktatásban 16 ezer fő vett részt, 1942-43-ban ennek a duplája, 32 ezer fiatal. Az alsóbb középiskolai képzés, az ún. polgári iskola számottevően terjedt a főváros körüli peremövezetben is. A főváros az iskolán kívüli népművelésre kevés anyagi eszközt fordított. A Népművelési Bizottság irányítása alatt szabad38. Adalékok a tanoncoktatás fejlődéséhez a Székesfővárosban. Bp., 1934. Statisztikai Közlemények, 75. k. 39. Bakács Tibor. Budapest közegészségügye. Id. mű.
