Budapest-történet - Budapesti Negyed 20-21. (1998. nyár-ősz)

LACKÓ MIKLÓS A két világháború között

(1941), a Postavezérigazgatóság, a Pénzintézeti Központ épületei a példák erre. Ma már nemcsak a szecessziót, hanem az új stílusirányzatok jelenlétét is szélesebb körűnek látjuk, mint régebben, mint ahogy igen pozitívan ítéljük meg korszakunkra vonatkozóan is a városfejlesztést ösztönző és a műemlékvédelmet is nagy szakértelemmel figyelő Fővárosi Közmunkatanács , 33 tevékenységét. A főváros: a politika élet, a tömegsajtó, a kommunikáció központja Az első világháború titán a közművelődés, a kultúra életében és az emberek hétköznapjaiban is sok változás történt. Az ellenforradalmi rezsim kezdetben azt hirdette, hogy a korábbi liberális korszakra, s a balul sikerült forradalomra most a vidék, a vidékkel azonosított magyarság válasza következik. Valójában azonban az ellenforradalom központjává Budapest lett, de a főváros maradt az ország kulturális-szellemi központja is. A kulturális és tudományos élet legfontosabb anyagi és szervezeti erői természetesen a fővárosban összpontosultak. Budapest kiemelkedett a kulturális és művelődési ellátottság terén, s ez megmutatkozott a főváros lakosságának általános kulturális színvonalában éppen úgy, mint az értelmiség magas arányában és abban, hogy az értelmiségi elit túlnyomó része a fővárosban összpontosult.

34 Ezt egyetlen adatsorral illusztrálhatjuk: korszakunk kö33. Harter Ferenc: A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1930-1940. Bp., 1941; Egyed István. Budapest önkormányzata. Bp., 1935. (Stotisztikoi közlemények, 78. sz.) zepén az ország lélekszámának 15,4 százaléka, de az analfabétáknak csak 6,5 százaléka, ezzel szemben a főiskolát végzettek közel fele, a nyolc középiskolát végzetteknek 51 százaléka jutott az ún. Nagybudapestre. Budapest volt a politikai élet középpontja, s itt dolgozták ki a politikai ideológiák nagy irányzatait: a „keresztény-nemzeti gondolatot", az új rezsim államelvét, melynek meghatározó elemei a konzervatív reform, az antiliberalizmus, a nemzeti sérelmekre épülő nacionalizmus és enyhébb vagy radikálisabb formában az antiszemitizmus voltak. Itt működött a húszas évek elején még néhány, viszonylag színvonalas képviselőjével a fentebb említett eszmekör radikális-szélsőjobboldali változata, mely később vagya Bethlen által képviselt konzervativizmusba vagy a fasiszta irányzatokba olvadt bele. Mint láttuk, ennek egyik változata volt a Wolff-féle fővárosi Keresztény Párt, mely „a társadalom keresztény-nemzeti alapjai", a kereskedelem és ipar „keresztény erkölcsi alapon való fejlesztése" jelszavait állította előtérbe. Budapest volt a központja a bethleni konzervativizmusnak (melynek nemzeti-keresztény szellemisége megfért az Európába való betagolódás igényével), s a legitimista irányzatnak is, melyhez a zsidó nagyburzsoázia is csatlakozott, s amely később a nagypolgári és arisztokrata liberalizmus burkolt képviseletévé vált. A liberális és demokratikus irányzatok, mint láttuk, visszaestek, védekezésbe szorultak; ezek 34. Az adatokat Id. Elekes Dezső: Budapest szerepe Magyarország szellemi életében. Bp., 1938. (Stotisztikoiközlemények, 85. sz.)